¤ MugiwaraDarkBB ¤

Eichiiro Oda: One Piece c. Mangájának alapján készült Fórumos Szerepjáték! Csatlakozz Te is és kalandozz a végtelen tengereken!
 
HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Colmen S. Jason

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Colmen S. Jason
Haditengerész
Haditengerész
avatar

Hozzászólások száma : 8
Regisztráció ideje : 2010. Dec. 25.
Tartózkodási hely : a tengeren

Karakter Információ
Tapasztalat:
220/8000  (220/8000)
Pénz: 50,000
Vérdíj: -

TémanyitásTárgy: Colmen S. Jason   Szer. Dec. 29, 2010 1:15 am

Név: Colmen S. Jason
Nem: Férfi
Kor: 18 éves
Faj: Ember
Kaszt: Haditengerész
Rang: Tiszt
Származási hely: East Blue, Shimotsuki Village
Születési Dátum: 03.17.
Felszerelés: 1 tőr
Kinézet: Félhosszú fekete haja és sötétkék szeme van. Magas, átlagos testalkattal rendelkező férfi. Szinte nincs olyan pillanat, amikor ne mosolyogna, ezért rendkívül nehéz valós érzelmeket leolvasni arcáról, mindig az „életvidám srác” maszkja mögé rejtőzik. Kinézete mindig kifogástalan, szinte lerí róla, hogy egy nemesi család sarja. Általában hosszú ujjú ingeket hord, amelyeknek az ujjait feltűri, valamint hosszú sötét színű nadrágot visel. Bal kezének gyűrűs ujján egy a családi pecsétgyűrűt hordja, ugyanezen az alkarján pedig egy kígyót ábrázoló tetoválás díszeleg.
Jellem: Tipikus nemes. Tisztában van felsőbbrendűségével, de ellenben a legtöbbekkel Ő sosem érezteti másokkal. Hallgatag, ám megnyerő stílusának hála, könnyen barátkozik. A gyengébb nem képviselőivel szemben mindig udvarias, ezért népszerű a körükben. Számító, de zseniális elme; harcokban inkább a taktikáira, stratégiáira támaszkodik, mint sem a fizikumára.

Képesség
Engedély nélküli:
- Különleges harcművészete miatt elkerülhetetlen volt mélyebb anatómiai ismereteket szereznie.
- A reflex és sebesség kettőse szinte már emberfeletti
Engedéllyel:
- Tsumi no Ku-biki / A Bűn Igája - Egy meglehetősen hírhedt küzdőstílus, melyet Jason apja, Colmen S. Edward fejlesztett ki a nagyobb erejű kalózok ellen még akkoriban, mikor Haditengerészként tengette napjait. A stílus használatához az emberi test tökéletes ismerete szükséges, mivel az alkalmazónak a harc során olyan pontokat kell megütnie, amelyeknek hála képes az idegrendszert megbénítani, ezzel harcképtelenné téve az ellenfelet.

Előtörténet

Tizennyolc évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot egy esős, tavaszi napon, egy nemesi család sarjaként. Apám meglehetősen nagynevű Haditengerész kapitány volt, aki - miután Én megszülettem - visszavonult, hogy többet lehessen a családjával. Anyám háztartásbeli feleség volt, már ha nevezhetem annak, hiszen minden feladatot a személyzet végzett el helyette. Boldog gyermekkorom volt. Én voltam az egyetlen gyerekük, így hát elkényeztettek, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Ezt meglehetősen élveztem, s rendszerint ki is használtam. Mikor betöltöttem a nyolcadik életévemet, szüleim a legjobb magántanárokat fogadták fel mellém. Azt szerették volna, ha minden tudományt rendesen kitanulok, majd egy arisztokrata szintű műveltség megszerzését követően belépek a Haditengerészet kötelékébe, ezzel tovább hordozva a családi hagyományokat. Nem akartam csalódást okozni nekik, ezért szorgalmasan tanultam. Jó diák voltam, a tanáraim gyakran dicsértek, mivel rövid idő alatt képes voltam elsajátítani bármit, egyedül az edzőm - aki a fizikai tréningemet felügyelte - volt elégedetlen; akkoriban a velem egykorúaknál gyengébb voltam, ezért nem tudtam a kardforgatás alapjait elsajátítani. Egyszerűen képtelen voltam olyan erővel meglendíteni fegyvertartó kezemet, ahogyan azt kellett volna. Emiatt rendszerint felbosszantottam apámat. Nem tudta elfogadni a tényt, hogy az Ő fia ilyen gyenge legyen, ezért könyörtelen edzéseknek vetett alá. Gyakran élet-halál helyzeteket idézett elő, volt rá példa, hogy felbérelt néhány fejvadászt, hogy azok támadjanak rám, de az is előfordult, hogy egy-két hétre felvitt az egyik közeli hegyre, s ott hagyott élelem és víz nélkül. Tudtam, hogy mindezt csak értem csinálja, ám tízéves fejjel nehéz volt ezt megérteni. Gyűlöltem Őt. Edzéseimen az eddigi motivációm - miszerint nem akarok csalódást okozni szüleimnek - helyét átvette egy teljesen új cél: erőt gyűjteni, hogy végezhessek az apámmal. Teltek, múltak az évek, s a harcművészeti oktatómmal ráálltunk egy olyan dologra, ami a harcokban sokkalta fontosabb, mint az erő: a gyorsaságra. Különböző nehézségű lábsúlyokat aggatott lábaimra, amelyekben meg kellett tanulnom élni; bennük ettem, aludtam, edzettem. Mindig hordtam a súlyokat, s bár a kezdetben nehézséget okozott a mozgás, már kezdtem megszokni. Két hónapon át csináltam ezt az edzésprogramot, majd az edzés végeztével levehettem a lábsúlyokat. Szokatlan volt. Félelmetesen könnyűnek éreztem a lábaimat, nem hittem volna, hogy ilyen eredményes lesz a tréning. Hajdani gyorsaságom megtriplázódott, s a reflexeim is jelentősen feljavultak. Ugyan még mindig nem volt olyan nagy erőm, mint amilyennek kellett volna lennie, ám a sebességemnek hála könnyedén elkerültem a támadásokat, majd ütés-, rúgáskombinációim segítségével kiterítettem ellenfeleimet. Apám is látta a fejlődésemet és úgy döntött, hogy megtanítja saját harcstílusát, a Tsumi no Ku-bikit.

Másnap elkezdődött a hosszas felkészülés. A gyakorlatot elméleti oktatás előzte meg, amely során meg kellett tanulnom az emberi test működését, s addig nem haladtunk tovább, amíg egy-egy anyagot nem tudtam tökéletesen. Apám elmondása szerint eme tudás segítségével képessé válok nálam sokkal erősebbek legyőzésére is, hiszen a test ezen részeit bármilyen erős is legyen egy ember, képtelen megedzeni, ezért mindenkivel szemben ugyanolyan hatásos a stílus. Éjt nappallá téve tanultam és közben csak apám arckifejezése járt a fejemben, amint a saját technikájával fogom legyőzni majd. Ez adott erőt, ez ösztönzött. Meglehetősen gyorsan, három hónap alatt befejeztem az elméleti részt és végre elkezdődhetett a gyakorlat. Mozdulatlan célpontokon - általában fabábukon - kellett gyakorolnom az anatómiai tudásomat úgy, hogy azon pontokat kellett ütnöm meg, amelyekkel a hús-véreknek bénulást okozhatnék. Gyakran törtem el a kezeimet az edzés eme szakasza során, mivel minden erőmet beleadtam a támadásokba, ám a gyűlölet, ami a tanítómhoz kötött, tovább hajtott. Végül elérkezett az idő, be kellett mutatnom az újonnan eltanult harcfogást egy élő emberen. Egykori vívótanárom ellen kellett bizonyítanom. Aznap esett az eső és villámlott, mintha a természet is figyelmeztetni akart volna valamire. Apám megadta a jelet és kezdetét vette a harc. Az ex-tanárom azonnal előkapta kardját, míg Én előhúztam kedvenc tőrömet, amelyet még anno tőle kaptam. Neki rontottam, ám Ő egy könnyed mozdulattal kikerülte csapásomat és hátba vágott a kard lapjával. Eme megnyilvánulása világossá tette számomra, hogy csak játszik velem. Újra próbálkoztam, de ismét kudarcot vallottam. Úgy éreztem, mintha ez elmúlt hónapok mit sem értek volna. Teljesen kizártam a külvilágot és csak az ellenfelemre koncentráltam, aki támadott; mesterem a kardját a magasba emelve függőlegesen vágott felém. Rögtön a penge útjába emeltem a jobbomban lévő tőrt, míg a szabad kezemmel leadtam egy tenyeres ütést a másik fél testére, ám az még időben hátrébb ugrott. Ingerülten sepertem ki vészjósló fényben csillogó íriszeim elől néhány izzadt tincset, s újból neki rontottam. Ellenfelem a földbe szúrta a kardját, majd megfeszítette izmait és gyomorszájon öklözött. Néhány métert repültem, s egy fa törzsének csapódtam. Éreztem, amint a számba gyülemlik a fémes ízű folyadék és vért köptem. Kezeimet ökölbe szorítottam, újból meg akartam támadni ellenfelemet, ám az apám közbe lépett. - Szánalmas. És még Te nevezed magadat Colmennek?! Egy ilyen gyenge kis féreg nem való a családomba, takarodj! ... És vissza ne gyere, amíg erősebb nem leszel! - ordított rám. Halványan elmosolyodtam; végre megmutatkozott az apám igazi énje, az, amelyet oly’ rég óta gyűlöltem. Azonnal felegyenesedtem és felé ütöttem, ám Ő elkapta karomat, majd szó szerint a földbe döngölt. A fájdalomtól felkiáltottam, úgy éreztem, hogy több csontom is eltört, megrepedt. - Takarodj… - mondta alig hallhatóan, miközben a kapu felé mutatott. Erőt vettem magamon, felálltam, s elindultam. ~ Egy szép napon Téged is felül foglak múlni, Apám. Megígérem… Egy szép napon. - pillantottam még vissza a kapuból, ami örökre bezáródott mögöttem…

Loguetownba, avagy a Kezdet és Vég városába utaztam, hogy ott felvételizhessek Haditengerésznek. Úgy tudtam, az apám is ott kezdte el pályafutását, ezért magától értetődő volt, hogy Én is ezt az utat fogom bejárni. Több héten át hajóztunk a végtelen tengeren, míg végül megpillantottam a sziget körvonalait. Fejben azonnal elkezdtem lejátszani a felvételimet. Mióta eljöttem a családi birtokról sokat fejlődtem, s sikerült végre tökéletesen elsajátítanom apám harcstílusát. Erőm megnövekedett, sebességem megsokszorozódott. Mára már egészen biztos, hogy legyőzném azokat, akiknek köszönhetem, hogy most itt vagyok. Kikötöttünk és Én azonnal a bázis felé vettem az irányt. Magabiztosan léptem be és már a tárgyra akartam térni, ám ekkor kintről egy női sikoly hallatszódott, majd sokak kiáltása. - Kalózok! Kalózok! - ordítoztak a kintiek, egymás szavába vágva. A bázison mindenki a fegyveréért indult, Én pedig a hang irányába kezdtem el rohanni. Szerencsére a közelben voltak, öt perc alatt oda értem, s megpillantottam a támadókat: egy mostanában hírhedté vált kalóz banda volt az. Körülbelül tizenöt - húsz taggal rendelkezett, mind állig fel volt fegyverezve. ~ Na most mi tévő legyek? - gondolkoztam, ám ekkor megláttam, amint a Haditengerészek támadásba lendülnek. Kevesebben voltak, még is hősiesen vettették be magukat a küzdelembe. Tíz perccel később a kalózok száma már megfeleződött, ám a tengerészek is nagy veszteségeket szenvedtek el; vezetőjük félholtan feküdt, s tehetetlenül nézte, amint a kalózok kapitánya egy vívótőrrel éppen felé sétál. ~ Muszáj közbe lépnem! - egyenesedtem fel a háztetőn, ahol eddig bujkáltam és próbáltam minden erőmet a lábamba koncentrálni, majd a kapitány felé vetődtem, aki ekkoron már a Haditengerész felé döfött. Szerencsére még időben sikerült elérnem Őt, s kizökkentettem az egyensúlyából, így célt tévesztett a végzetes szúrás. - Rohadt kölyök, dögölj meg! - vágott felém, ám a reflexeimnek hála sikerült elkerülnöm a pengét. Ellenfelem ekkor már rossz állapotban volt, az alezredessel való küzdelem során sok sérülést szerzett, ezért könnyen eltaláltam a Tsumi no Ku-biki segítségével. Megbénítottam végtagjait, s Ő kiejtette a kardot a kezéből. - Ez meg mi?! - kérdezte döbbenten, de ekkor már a második ütésem is célba talált és az egész teste megbénult. Halványan elmosolyodtam, s a kapitányra pillantottam, akinek arcáról eltűnt az elszántság, s a félelem vette át az uralmat. - Nem adom meg azt az örömet magának, hogy itt helyben kivégzem. A kormány dönt a sorsa fölött és valószínűleg nyilvánosan fogják Önt megölni, hogy mindenki megértse végre: ha kalóznak áll, akkor erre a sorsra fog jutni… - mondtam. Ekkoron már mindenki végzett és a kalózok jöttek ki vesztesen, ám sok tengerész meghalt a harcban. A tengerész parancsnok minden erejét összeszedve felegyenesedett, kardjának hüvelyével megtámasztotta magát és oda bicegett hozzám. - Azt hiszem, köszönettel tartozom neked, idegen. Mondd, mit tehetek érted, amivel meghálálhatom ezt? - kérdezte. Magától értetődő volt a válaszom. Úgy gondoltam az előbbi cselekedetem elég ahhoz, hogy megspóroljak magamnak egy felvételit. - Szeretnék Haditengerész lenni. - válaszoltam neki és egy kis gondolkozás után Ő rábólintott.

Matrózként kezdtem el pályafutásomat a Haditengerészetben. Az irodában dolgoztam, iratokat kellett rendszereznem, kikészítenem az aláírni valót az alezredes asztalára, néha a fegyvereket tartottam karban. Nem szerettem, ám a tudat, hogy most már Én is Haditengerész vagyok, és ezzel kerülhetek feljebb a ranglétrán, valahogy kiegyenlítette az arányokat. Eseménytelenül teltek, múltak az évek, néha egy-egy kalóz banda kötött ki, azokat elintéztük, ám nagy általánosságban csak irodai teendőim voltak. Sokat edzettem tengerész társaimmal és úgy éreztem, végre elég erős lettem ahhoz, hogy visszamenjek egykori otthonomba és a családom élére álljak. Egy kérvényt nyújtottam be az Alezredes Úrnak, amelyben jeleztem neki, hogy családi ügyeim elintézése miatt szeretnék két hét szabadságot kapni. Vezetőm sosem volt az a szigorú alak és most is engedélyezte, ám csak egy feltétellel; a lelkemre kötötte, hogy addig nem jövök vissza dolgozni, amíg mindent el nem intéztem. Még egy hajót és legénységet is adott a kezem alá, hogy eljuthassak egykori otthonomba, s Én hálás voltam neki ezért. Még aznap este vízre szálltam a társaimmal. Egy hétig tartott az út és miután megérkeztünk, ráparancsoltam az emberekre, hogy maradjanak a hajón, egyedül akartam elintézni. Nyugodtan haladtam végig Shimotsuki Villagen. Emberek sokasága jött ki a főutcára, hogy megnézzék, ahogyan a bukott nemes visszatér a családi birtokra. Némelyik tisztességesen üdvözölt, ám volt olyan is, aki azt kiabálta, hogy takarodjak innen és egy követ vágott hozzám. Nem tudott izgatni, elvégre nem ezért jöttem. Most az apám volt a legfontosabb, minden más elhanyagolható. Kis séta után végül megérkeztem a birtokunkhoz és erőt véve magamon egy laza mozdulattal meglöktem a hatalmas kaput, ami kitárult előttem. Meglepő kép fogadott. Az apám teljes harci díszben állt magányosan alig tíz méterre tőlem, s amint megpillantott engem, kardját a magasba emelte, mintha csak ezzel akarná jelezni, hogy meg akar küzdeni, életre halálra. - Hát eljöttél, rég várom ezt a pillanatot, Jason. – vigyorodott el démonian, s nekem rontott. Egy vízszintes vágással kísérelte meg kettészelni testemet, de még időben lehajoltam és a penge alig néhány centivel a fejem felett haladt el. Ezt követően két kezemet a földre tettem, ezzel megtámasztva magam, s egy rúgással vettem célba apámat, aki baljával hárította a támadásomat, majd fegyvertartó kezével ismételten megkísérelt végezni velem. ~ Úgy tűnik, komolyan gondolod a dolgot. - néztem a szemébe, miközben elhajoltam a szúrás elől, majd jobb kezemmel megszorítottam a pengét. A hideg acél a húsomba hatolt, s Én felszisszentem a fájdalomtól. Ám ami fontosabb volt ennél az az, hogy az apám most már képtelen volt használni a kardját, mivel szorosan tartottam és nem tudott távolságot tartani tőlem. Felém ütött, ám gyorsaságomat kihasználva elkerültem a csapást és a szabad kezemmel megsoroztam Őt. Erőtlenül esett össze. - Végül még is Én nyertem. Talán még se vagyok olyan szánalmas, apám… - mondtam halkan, majd lehúztam gyűrűsujjáról a család vezetőjét megillető pecsétgyűrűt. - Ez most már az enyém. Ez fogja jelképezni bukásodat. - csóváltam meg a fejem, majd visszaindultam a kikötőbe. Rövidesen megérkeztem a hajóhoz, ám az ottaniak furcsa hírrel fogadtak: az Orange Townban lévő Haditengerész bázisban szolgálók száma meglehetősen lecsökkent egy kalóztámadás miatt, ezért azonnali hatállyal áthelyeznek oda, s tiszti rangban kell tovább szolgálnom. Örültem az előléptetésnek, ám most még sem az volt a legfontosabb. Végre lezártam a múltamat, s magam mögött hagyhatom. Most már elfelejthetem mindazt, ami gyerekkoromban történt velem és a jövőbe tekinthetek, hiszen a java, még csak most kezdődik...


A hozzászólást Colmen S. Jason összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 04, 2011 9:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Trafalgar Law
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 98
Regisztráció ideje : 2010. Jul. 06.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Grand Line; New World

TémanyitásTárgy: Re: Colmen S. Jason   Hétf. Jan. 03, 2011 6:26 am

Üdvözöllek az oldalon!

Először is elnézést kérnék a várakoztatás miatt!
Másodszor: Örülök, hogy végre van még egy haditengerészünk! Bár így gyarapodnánk tovább! : D A történeted tetszett, lényegre törő, mégis terjedelmes. Helyesírás rendben van!

Így ELFOGADOM az előtörténeted!


A következőt kell tenned:[/b]
- A Szabályzat és egyéb információk részt figyelmesen olvasd el, kérlek! (Ha már megtetted, akkor csak fusd át.)
- A szabályoknak megfelelően hozz létre Adatlapot!

Kezdő pénzösszeged:
50.000 ßeli
Kezdő tapasztalati pontod: 220 TP - a képességed és a harcod miatt.
Kezdő vérdíjad:
-

Jó játékot kívánok! ^^
Nico Robin
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://mugiwara.darkbb.com
Colmen S. Jason
Haditengerész
Haditengerész
avatar

Hozzászólások száma : 8
Regisztráció ideje : 2010. Dec. 25.
Tartózkodási hely : a tengeren

Karakter Információ
Tapasztalat:
220/8000  (220/8000)
Pénz: 50,000
Vérdíj: -

TémanyitásTárgy: Re: Colmen S. Jason   Hétf. Jan. 03, 2011 8:05 am

Köszi! ^^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Colmen S. Jason   

Vissza az elejére Go down
 
Colmen S. Jason
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Karakter kereső
» Jason Cromwell
» Jason Mandrake
» Jason Liam Norman
» Jason Teague

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
¤ MugiwaraDarkBB ¤ :: Nyilvántartás :: Előtörténetek :: Haditengerészek előtörténetei-
Ugrás: