¤ MugiwaraDarkBB ¤
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

¤ MugiwaraDarkBB ¤

Eichiiro Oda: One Piece c. Mangájának alapján készült Fórumos Szerepjáték! Csatlakozz Te is és kalandozz a végtelen tengereken!
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Joe Silver

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Joe Silver
Kalóz
Kalóz
Joe Silver


Hozzászólások száma : 5
Regisztráció ideje : 2010. Nov. 11.
Kor : 33

Karakter Információ
Tapasztalat:
Joe Silver Left_bar_bleue230/8000Joe Silver Empty_bar_bleue  (230/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: -

Joe Silver Empty
TémanyitásTárgy: Joe Silver   Joe Silver I_icon_minitimeKedd Dec. 21, 2010 5:23 am

Név: Joe Silver
Faj: Ember
Kaszt: Kalóz
Rang: Íjász
Nem: Férfi
Kor: 25
Származási hely: Simotsuki
Képesség: Íjászat, egy kicsit ért a kardforgatáshoz, és nagyon ritkán, de használ nem íjászati fegyvert.
Felszerelések: nyíl, íj, tegez.
Születési dátum: Augusztus 6.
Kinézet: Általában fekete ruhákat visel, egy pár fekete bakanccsal. Szeme színe rikító zöld, haja színe fekete, szakállas férfi.
Jellem: Önfejű, mindenbe belevág, de nem mindig viszi véghez lustasága miatt. Szeret inni, de más emberekhez eltérően nem mogorva, hanem inkább bealszik, és általában szeret a középpontba lenni.
Előtörténet:

A kincsekkel teli raktár


Én és legjobb barátom egyik legveszélyesebb akciónkat kezdtük el kitervelni.
- A terv a következő: -Szólalt meg barátom Jonnie.
- Első: Be kell jutnunk a haditengerész bázis épületébe. Második: Két tengerészt le kell ütnünk, vagy megölni, hogy elszedhessük tőlük az egyen ruhát, amibe át kell öltöznünk és mindezt úgy, hogy még véletlenül se vegyenek észre minket és még valahova el is kell dugnunk őket. Harmadik: Külön-külön el indulunk meg keresni a kincses raktárt, ami telis teli van a bukott kalózok aranyával. Negyedik: Ha valamelyikünk hamarabb meg találja, az elkezdi megtömni magát arannyal és ott vár a másikra. És végezetül el hagyjuk a bázist mintha mit sem tettünk volna.
- Oké. Ha ezt a zsákmányt megszerezzük holnap meg is tudjuk venni a kalózhajót. -Mondtam vigyorogva és örömtelin.
A remek terv kieszelése után elindultunk kedvenc sörözőnkbe, ami alig néhány lépésre van lakhelyünktől. Öt perc elteltével meg is érkeztünk a cél állomásához, bent ücsörögve egy jó pofa sör és rum mellet felmértük a terepet a pulttól. Velünk szemben levő asztalnál szkander verseny zajlott, mellettük öt méterre egy másik asztalnál kártya parti, a maradék három asztalnál pedig a többi vendég iszogatta italát.
- Nincs kedved velem együtt be szállni a szkander versenybe? -Kérdezte tőlem Jonnie mosolyogva.
- Bocs, de most nincs kedvem hozzá.
- A győztes lesz a kalóz kapitány! – Vágta rá válaszomra.
- Na, akkor miért nem jössz már? De ugye tudod, hogy úgyis kikapsz.
- Én tőled kikapni? Na, ne röhögtess már!
Oda mentünk az asztalhoz és meg kérdeztük mi is be szállhatunk-e.?
- 500 Beli fejenként a be szálló limit minden egyes kör után, és a kör végén a győztesé a körben összegyűlt pénz.
- Rendben van! - Válaszoltuk és levágtuk az asztalra 500-500 Belit. És ekkor elkezdődött a szkander verseny.
- Újoncok kezdenek! - Mondta a legnagyobb darab közülük, aki már ott ült az asztalnál.
Mivel haverom nem mozdult így mozdultam én. Le ültem, meg markoltuk egymás kezét és kezdetét vette a verseny. Teljes erőmből nyomtam kezét, de nem bírtam vele túlságosan is erős, de ahogy el néztem ő is minden erejét bele adva küzd a győzelemért. Ekkor beugrott egy taktika, hogy ha már minden erejét be le adja, én nekem csak annyit kell tennem, védenem, kell, hogy ne nyomjon le, és amikor már látszik rajta, hogy fárad, akkor kell nekem lépnem. A küzdelmünk még húsz perce is tartott, de ekkora már mind kettőnk ereje egyformán kezdett fogyni én már-már kezdtem feladni a dolgot, de ekkor egy isteni csoda történt alább hagyott a figyelme, ami olyan érzés volt mintha már nem nyomná a karomat tudtam, hogy most kell bele adnom az összes maradék erőmet nekirugaszkodtam és el kezdtem nyomni elég lassan ment a dolog, de végül csak sikerült le nyomnom. Kezet fogott velem és már jött is a következő ellen felem, aki már szerencsére nem volt olyan nagydarab. Így elégé gyorsan le tudtam verni. Már következő ellen felem jött volna, de már elégé ki voltam fáradva így átadtam haveromnak a stafétát. Neki is volt két ellenfele, akiket elégé könnyedén le is győzött. Ekkor nagyot sóhajtottam és szembe ültem vele megfogtuk egymás kezét, könyökünket az asztalra raktuk és elkezdtük a háborút. Hol én voltam alul hol ő, egyikünk se bírt a másikkal, de egyszer csak egy centire került a kezem az asztaltól erőt vettem magamon, de meg se mozdult a keze fölfelé már-már azt hittem itt a vég mire hosszas küszködés által sikerült egálba hoznom a küzdelmet ekkor nagyot sóhajtoztam és ezt haverom ki használva azonnal le is csapta kezemet az asztalra. Ezzel el is dőlt, hogy ki a küzdelem nyertese. Kezet fogtam barátommal és gratuláltam a győzelméhez. Felmarkolta nyereményét és el indultunk haza felé, hogy összeszedhessük a cuccainkat az igazi, de nyereségesebb küzdelemhez. Miután összeszedtük a tolvaj felszerelést és elindultunk Loguetown haditengerész bázisába. Útközben három hadi tengerészbe botlottunk haverom gyorsan félre rántott.
- Változik, a terv le csapjuk, mind a hármat valahogy el visszük a lakásunkba és be zárjuk, őket az egyik szobába mi pedig át öltözünk az egyen ruhájukba.
- Rendben!
Be vártuk őket és mikor oda értek a közelünkbe meg kérdeztük tőlük:
- Bocsánat, nem tudtok erre felé egy jó kocsmát?
- Dehogy nem épp mi is oda tartunk, ha gondoljátok velünk jöhettek.
- Persze.
Így el indultunk velük együtt, és amikor adódott az alkalom le csaptuk őket, majd nagy nehezen kicselezgetve a lakosságot el vittük őket hozzánk. Ott átöltöztünk az egyen ruhájukba és újra el indultunk a kincses raktár felé. Hamar oda is értünk. Az ajtó előtt egy nagyot sóhajtottunk, egymásra bólintottunk és be nyitottunk az ajtón. Ketté válva kezdtük el keresni a kincset. A folyosón, amin éppen mentem a lakosztályok voltak, a végén pedig a következő emeletre vezető lépcsősor. De az emeleten is csak a lakosztályokat lehetett meg találni így hát még fentebb mentem egy szintet ahol már a konyha és az ebédlő volt megtalálható. A harmadikon, azaz az utolsó emeleten a fegyverraktár helyezkedik el. Gondoltam egy két jobb fegyvert magamhoz veszek a kardokhoz igyekeztem, és ekkor a falon ahol a kardok voltak észrevettem, hogy egy rés húzódik, erősen meglöktem a falat, ami meglepetésemre kinyílt előttem és a kincses raktár bukkant fel szemeim csillogni kezdtek a kincs láttára. Jobban szemügyre vettem a szobát: A túlsó oldalon is volt egy ajtó, ami épp abban a pillanatban kezdett el megmozdulni, ahogy én észrevettem. Hirtelen megijedtem és gondolkozni kezdtem, hogy mit is mondjak, ha nem Jonnie jön befelé az időm letelt az ajtó kitárult és velem szembe nem más állt, mint Jonnie Carter.
- Mit állsz ott? Hát nem meg mondtam, hogy a még ide nem érek, szedjed az aranyat!
- Oké-oké, de úgy rám ijesztettél, hogy még a lélegzet is meg állt bennem nem még hogy az aranyat tudjam szedni. - Kuncogott egyet az orra alatt és így szólt:
- Jól van. Ne dumálj, inkább az aranyat szedd!
10 perc után gyorsan meg is teltek a zsebeink és a két kis zsákunk. Ezek után elindultunk kifelé, de először is váltottunk egy két szót, hogy merre is biztonságosabb el hagyni a bázist:
- Milyen a helyzet amerről jöttél, mert az én utam tele van a hadi tengerészek lakosztályával.?
- Felém nem érdemes menni, mert ezen az oldalon van a tengerészek kapitányának a lakosztálya. - A gyors tárgyalás után el indultunk visszafelé kevésbé veszélyes úton. Egész simán ment a dolog mind addig a még meg nem jelent az ajtóban a három tengerész, akiket megfosztottunk egyenruháiktól.
- Beeetolakodóóóóóóók, beeetolakodóóóóóóók… - Ordibálták mindhárman.
- P…ába hogy szökhettek meg? Pedig jó szorosra kötöttem meg őket.
- Nem tudom, de inkább meneküljünk!
Előhúztuk kardunkat vízszintesen tartva mellkasunk előtt és futásnak eredtünk a három tengerészt simán fellöktük, mert még lakásunkba meg fosztottuk őket fegyverüktől. 20-25 méterre se jutottunk el a bázistól már is golyózápor suhant el mellettünk. De szerencsére éppen, hogy csak súroltak a golyó lövedékek mikor már hatótávolságon kívül voltunk alább hagytunk a futással, de még így sem menekültünk mivel utánunk eredtek.
- Valahova el kell bújnunk!
- Gyere tudok egy közeli és titkos kocsmát, de ahhoz át kell öltözni, hogy be engedjenek.
- Még jó hogy az egyenruhát az utcai rongyunk fölé vettük. - Amikor nem látott a mögöttünk özönlő hadsereg vettünk egy balra kanyart egy kis mellékutcába ahol teljes sebességünkkel tovább futottunk, hogy még véletlenül se vegyenek észre az el haladó tengerészek. 50 méter után meg álltunk és el kezdtünk lihegni, mint a kivert kutya.
- Na, merre van az a titkos kocsmád?
- Itt ezen az utcán gyerünk balra majd a másodiknál is balra ott egy le pukkant kocsmaféleség és hát ez lenne a titkos kocsma.
- Ide kell átöltözni, mert másképp nem engednek beee? Ebbe az ócska perpatvar kocsmába.
- Tudod, a látszat néha csal.
- Be léptünk az ajtón és oda sétáltunk a pulthoz.
- Jelszó: 2 sör 2 feles rum. - A pultos körbenézet a helységben ahol senki más nem volt csak mi, majd ki nyitott egy olyan rejtekajtót, mint amilyennel a kincses raktár volt rejtve. Beléptünk azon és utána pedig egy pince szerűségbe mentünk le felé mikor le értünk egy ajtó jelent meg előttünk azon be léptünk. A helységben jó pár törvénytelen szerencsejátékos kártyázott, játékgépezett stb.
- Na, fektessük be frissen szerzett pénzünket.
- Okés -Csillogó szemekkel két kezét dörzsölgette egymáshoz. Egy jó darabig zsugázgattunk és mikor már úgy gondoltuk, hogy odakint tiszta lehet a terep elindultunk hazafelé, de mikor lakásunk közelében jártunk észrevettük, hogy a hadi tengerészet lakásunk közelébe tanyázik.
- Ott vannak a törvényen kívüliek! - Ordította az egyik tengerész. Mi pedig a kikötő felé kezdtünk rohanni, de mind hiába barátomat lábon lőtték és össze esett mivel nem éreztem a jelen létét magam mellet így meg álltam és hátra fordultam. Jonnie ott feküdt a földön a hadi tengerészek pedig egyre jobban közeledtek. Elő vettem íjamat és a tengerészeket kezdtem el célozni.
- Ne foglalkozz, velem menj tovább nekem már úgyis annyi.
- Nem hagyom itt a kalóz kapitányomat, kelj fel és meneküljünk, neked ennyinek meg se kell kottyannia. - És tovább szedtem a tengerészeket. Ekkor barátom miközben tápászkodott fel felé fejbe lőtték. E pillanatban szemeim vérbe folytak és meg örültem már semmi sem érdekelt csak az, hogy pusztuljanak a férgeseik az egyiket lőttem a másik után mikor már közel voltak futásnak eredtem a golyózáporok pedig csak süvítettek el felé mellettem hol a karomat hol az oldalamat súrolták a golyók. A legénységből már csak úgy 10-12-en lehettek. Amennyire csak tudtam irtottam őket. Az egyik pillanatba hatalmas fájdalom nyilallt vállamba mire rá néztem csak egy lyukat láttam rajta.
~ Nem állhatok meg ennyitől akkor minden küszködésünk kárba veszne. - Mondtam magamba. Mikor már hárman maradtak a tengerészek visszavonulást fújtak a barátomnál lévő aranyat magukkal vitték. Én pedig felkaptam barátom holttestét és a kikötő felé indultam avval a kis ßeli-vel, ami megmaradt. Elkötöttem a legközelebbi kis csónakot és a tengerre eveztem. Mikor abba hagytam az evezést gyerekkorunkra gondoltam vissza:

Visszaemlékezés


- Jonnie-val egy dojo iskolában ismerkedtem meg én még kezdő voltam, de ő már profin űzte a kard harcművészetét eleinte mindig veszekedtünk, mert bénaságom miatt mindig a lába alatt voltam ekkor mindig egy kokszit adott a fejemre én meg hát nem hagytam magam. Végül mesterünk békített ki minket avval, ha nem dolgozunk össze, akkor kihajít minket és mialatt egymásnak segítettünk a fejlődésben hamar összebarátkoztunk. De mivel én semmit se fejlődtem akár mennyit is gyakoroltam így otthagytam a dojo-t és inkább elkezdett foglalkoztatni az íjászat. Elégé sokat kellet erőnlétileg edzenem ahhoz, hogy még kis gyerekként el tudjak lőni egyhuzamban 10 nyílvesszőt. Jonnie egy hónap után érdeklődni kezdett irántam, hogy mi is van velem és miért hagytam ott a dojo-t. 4 év után rászántam magam, hogy visszanézzek régi barátaimhoz. Ekkor én már 12 éves voltam Jonnie meg 13. Bent a dojo-ban egyből le támadott Jonnie barátom.
- Miért hagytad itt a kardforgatást?
- Mivel hiába edzettem akár mennyit is nem fejlődtem és így inkább más harcművészetbe kezdtem bele.
- De miért nem szóltál segíthettünk volna vagy akár szólhattál volna arról is, hogy inkább más érdekelne. Na és mi az, amihez hozzá fogtál?
- Az íjászat!
- Micsodaaaa?
- Hát íjászat süket vagy b…meg
- Hé, hé, hé, ne veszekedjetek. - Szedett szét minket a mester.
- Gyere, felmérem jobb vagy-e ebben a sz.. ságban, mint kardforgatásban.
- Rendben! - Kimentünk az erdőbe még ő szembeállt velem én addig letördeltem a vesszők végéről a háromszög alakú hegyes acélt és helyette kihegyezgettem őket. Mikor mindketten végeztünk elkezdődhetett a párbaj.
- Készen állsz?
- Persze - Ekkor elkezdtem felé lőni az nyílvesszőket ő pedig kezdte darabokra szedni és elhárítani próbáltam olyan helyre lőni ahol teljesen védtelen. Volt, amelyiket csak úgy nagyjából elhárított az csak ép, hogy felhasította egyes részeit, de nagyon sok volt az olyan, amit teljesen el tudott hárítani. Már csak két nyílvesszőm volt. El lőttem a kettőt egyszerre hogy mi lesz belőle az egyiket elhárította a másik a vállába fúródott egyet szisszent a hirtelen fájdalomtól utána pedig kiszedte és felém indult.
- Gratulálok az új harctechnikádhoz. - És kezet fogott velem.
- Köszi. Ha gondolod, edzhetnénk akár együtt?
- Rendben úgy sincs nagyobb ellenfelem a dojo-ba meg veled is nagyon rég edzettem. - Egy olyan nyolc év telt el anyám halálához, ami nem olyan különleges volt, mivel a kora vitte el tehát őneki itt volt az ideje ekkor tudtam meg azt, hogy apámról örököltem egy lakást Loguetown-ba. Ahova barátommal át is költöztünk anyám temetése után. Ott ismertük meg a kalózok valódi életét, és hogy milyen hatalmas kihívás kalóznak lenni és itt határoztuk el, hogy kalózok leszünk. Először is valami munkahelyet kellet keresnünk, hogy pénzhez, juthassunk és hajót tudjunk venni, amivel majd útnak, indulunk. A kikötőbe kaptunk munkát, ami rakodás volt. 4 év telt el ahhoz, hogy legelső tervünket véghezvigyük, ami kudarcba fulladt mivel barátom Jonnie elhunyt.

Jelen


Tovább eveztem a legközelebbi szigethez, aminek a neve Conomi Island másfél napig tartott az út, de itt legalább tisztelettel el tudtam temetni barátomat. Gosa Village-ben kezdtem el élni és várakozni, hogy mikor csatlakozhatok egy kalóz bandához.


A hozzászólást Joe Silver összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 06, 2011 11:10 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Trafalgar Law
Admin
Admin
Trafalgar Law


Hozzászólások száma : 98
Regisztráció ideje : 2010. Jul. 06.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Grand Line; New World

Joe Silver Empty
TémanyitásTárgy: Re: Joe Silver   Joe Silver I_icon_minitimePént. Feb. 11, 2011 4:52 am

Üdv az oldalon!

Látom, hogy mindent kijavítottál, amit kellett. Bár vannak még helyesírási hibák, azokat kérek nézd át! De az előtörténetet ELFOGADOM!


A következőt kell tenned:
- A Szabályzat és egyéb információk részt figyelmesen olvasd el, kérlek! (Ha már megtetted, akkor csak fusd át.)
- A szabályoknak megfelelően hozz létre Adatlapot!

Kezdő pénzösszeged:
50.000 ßeli
Kezdő tapasztalati pontod: 230 TP - a kalózkodás miatt.
Kezdő vérdíjad:
-

ui.: Avatár képet kérlek, tölts fel! Anélkül nem engedem, hogy nekifuss a játéknak! (Ha nem találsz jó képet, PM-ben keresd a segítségem!)

Jó játékot!

Nico Robin.
Vissza az elejére Go down
https://mugiwara.hungarianforum.com
 
Joe Silver
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Joe Silver

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
¤ MugiwaraDarkBB ¤ :: Nyilvántartás :: Előtörténetek :: Kalózok előtörténetei-
Ugrás: