Bradlye vs Vil-lam ( Összecsapás Shimotsuki piacán. )

Amikor vissza jöttem a kalózokkal, a szigetre nagyon megörültem.
- Végre itthon. - mondtam boldogan, és elindultam arra amerre laktunk. Azalatt a pár hónap alatt semmi nem változott, az utcák, a házak, de még az emberek sem. Bár az igaz, hogy furcsa voltam nekik a kettő kardal az oldalamon, de ez nem zavart siettem anyámhoz, hogy üdvözöljem. De az meglepett, hogy a házunk fel lett újítva kívülről a kalóz támadás óta. Beléptem a házba, anyám épp takarított, és nem vette észre, hogy nyílt az ajtó.
- Szia anya! - kiáltottam el magam kicsik elérzékenyülve. Anyám ekkor fordult meg, és meglepve látta, hogy én állok az ajtóban.
- Fiam, te vagy az? - kérdezte elcsukló hangon és szaladt, hogy átöleljen. Anyám össze-vissza csókolt.
- Jaj fiam, de örülök, hogy látlak. Biztosan éhes lehetsz, mindjárt csinálok harapni valót. - mondta azzal a kedvességgel ahogy annak idején. A ház belülről semmit nem változott, amíg anyám csinálta az enni valót én körbe néztem. Egyből a szobámat néztem meg, ugyan olyan volt minden. Ekkor anyám szólt,hogy kész az ennivaló, ezért lementem és asztalhoz ültem.
- Jó étvágyat fiam! - mondta, én meg nekiálltam enni. Elég éhes voltam, ezért gyorsan megettem az ételt, és megköszöntem.
- Anya - szólaltam meg - ha nem baj most kicsit körbe nézek a piacon. Tudom, hogy ez a találkozás rövid lett, de vissza jövök. Nem hagylak magadra mint akkor. Rendben? - kérdeztem anyámtól.
- Rendben fiam, de vigyázz magadra - mondta kicsit aggódva.
- Ne aggódj tudok vigyázni magamra. - nyugtattam le, és már mentem is.
A piac felé vettem az irányt és hallgattam az emberek beszélgetését. Az egyik nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
- Az a kettő még bajt hoz ránk, meglátod. - mondta az egyik.
- És ha vissza jön az az ember a bandájával, nekünk annyi. - mondta a másik.
Ekkor odaléptem hozzájuk.
- Elnézést uraim de akaratlanul is meghallottam a párbeszédüket. Milyen kettőről beszéltek itt az előbb? - kérdeztem tőlük udvariasan.
- Hát maga nem is tudja? - kérdezte az egyik.
- Kettő fura alak jelent meg itt alig pár napja, és közülük az egyik egy megvert egy embert aki zaklatott egy nőt. - mondta a másik.
- Ez eddig rendben is van, de miért félnek tőlük? - kérdeztem újból.
- Azért mert az egyik démon, a másik meg egy bolond. - adott magyarázatot az előző egyén.
- Így már értem, köszönöm a felvilágosítást. - mondtam nekik és elindultam az úti célom felé, a piacra. Közben egyre többen beszéltek a két ismeretlenről. Az egyik személyleírását megjegyeztem ,és amikor megérkeztem a piacra feltűnt, hogy valami fura alak van az egyik bódénál. " Ez az az alak akiről beszéltek! " mondtam magamban. Na de mindegy, egyenlőre még nem csinált semmit ezért én is csináltam a dolgomat, és egyenlőre nem törődtem vele.

Mikor kiléptem a fogadó ajtaján, Nagával az oldalamon, az első utam a piacon lévő gyógyszerészhez vezetett. A legutóbbi balhém alkalmával a vállam eléggé megsérült. Nemigen mennék sokra egy harc alatt sebesülten.

A kereskedő kínálta szerény gyógyszereit egy kis bódéban, amikből magam is válogattam. Volt ott minden. Kenőcsök, teafüvek, géz, és sok érdekes, még alig ismert"csodaszer" is. Mondjuk, én inkább az olcsóbb szerekból vették egy kicsit, merthát életelvem ellenére, mégiscsak a fogamhoz kell vernem a megkeresett garast. Így hát szóltam az árusnak.

-Jó napot. Elnézést kérek, de a sebemre keresnék egy kenőcsöt.- szóltam az árushoz, aki készségesen odafordult hozzám.
-Ó, mivel szolgálhatok a kedves vevőmnek? Tán teafüvet venne, mej nyugtatja lelkét? Vagy tán sebeire keres gyógyírt?- mondta amikor meglátta kabátomon a lyukat.
-Pontosan. Ahogy mondja. De nem akármit keresek.- mondtam neki
-De nem akármit. Tengerészeti gyógyszert keresek. Ittt van ilyen?- ezt már súgva mondtam, mert már nem volt kedvem még több tengerészeti majommal verekedni.
-Ó, hát hogy ne lenne kedves uram!- ordította az árus, mintha nem féltené a bőrét, és kipakolt egy rakás kis tégelyt, de egyiksem az volt, amit kerestem.
De végül nagy nehezen megértettem vele, hogy nekem haditengerészeti gyógyszer kell. Feltűnt, hogy egyáltalán nem is itteni volt a fazon ,nem is értette a helyi nyelvet, és csak pár betanult mondattal akart rám sózni citrom illatú kézkrémeket.

Hosszú keresés, válogatás, és a kereskedő ki idegelése után, azonban megtaláltam a keresett szert, amit a hadi tengerészek is használnak, és ahogy kellett ki is fizettem. Lehet hogy csapnivaló harcosok, de az orvasaik közül pár, érti a dolgát. De mivelhogy úgy láttam, hogy nemigen értethetem meg magam jobban az árussal, továbbálltam, és végignéztem a legtöbb standot.
De ahogy az egyik standról a másikra jártam, halottam hogy a hírem megelőzött. Én lettem a bolond, aki beszél a fákkal. Ez eléggé meglepett. De észrevettem hogy valaki nézett, de amikor megfordultam, már nem láttam magam mögött senkit. Remélem azért nem lesz dolgom azzal az alakkal aki nézett. Már az ahogy nézezz, erőtől volt teljes. Nem volna semmi kedvem vele összekapni.

Miután jól szemügyre vettem a fickót, feltűnt, hogy a válla sérült, mert volt egy jókora szakadás a kabátján. Éppen a sebere kért valami gyógyszert, de az eladó mintha nem értette volna, hogy mit akar, mert valami citrom illatú kézkrém szerűséget akart rásózni. De gondolom megtalálta amit akart, igaz kicsivel később, ekkor vett észre engem is, de mielőtt léphetett volna eltűntem. A piactól nem messze álltam meg egy háznál, aminek a falának dőlve vártam, hogy kevesebben legyenek ugyanis akkor akartam támadni. Nem akartam, hogy civilek is sérüljenek. Már elég sokáig álltam a falnál, végül meguntam a várakozást, és felkészültem a támadásra. Pont háttal állt nekem ami jól jött a meglepetésszerű támadáshoz. Elindultam a faltól, elő vettem a kardokat, és támadásba lendültem. Elkezdtem szaladni és készültem a csapásra, de mintha ezt megérezte volna és félre ugrott. A csapás ereje a földön landolt. De nem is volt időm ilyennel foglalkozni, ugyanis elővett egy kézi ágyút, és rám lőtt. Épphogy elment mellettem a lövedék, már jött a következő támadás, de már kardal. Kivédtem az ütéseit, de arra nem számítottam, hogy el lök magától, és gyomron rúg. Ettől repültem vagy másfél métert.
- Nem mondom, elég gyors vagy......és erős. - mondtam neki a földről feltápászkodva. De amikor felkeltem, bele nyílalt a fájdalom a hasamba, bizonyára az előző rúgás következménye, de ez nem érdekelt, ismét támadásba lendültem de most jobban oda figyeltem, ellen felem folyamatosan hátrált a támadások elöl, nehogy eltaláljam, d e sikerült megvágnom a mellkasát, utána lábbal meg akartam támogatni de kivédte, és felém ütött, de megvoltak még a reflexeim ezért én is hárítani tudtam az ütését. ezután elugrottunk egymástól,és egy darabig méregettük egymást majd megint egymásnak rontottunk. Ö ismét elővette fegyverét, és tüzelni kezdett. Néhány golyó még súrolt, de egy sem okozott komolyabb sérülést, ami szerencse mert a hasi fájdalom még nem múlt el teljesen. Ekkor jutott eszembe, hogy a válla sérült, ezért elkezdtem arra koncentrálni. Így még lesz talán valami esélyem.

Egyre nagyobb gyanú ébredt bennem az iránt, hogy direkt köteszkedik velem ez az alak. De még türelmes leszek vele, amíg nem rossz szándékkal közelít. De miért most szúrt ki. És ki lehet ő? Egy fejvadász? Egy haditengerész? Vagy tán egy kalóz? De belegondolva nem is éredekel. Had jöjjön ha akar. De miért kívánok én ilyeneket, azt sosem értettem. Vagy megérzem mi töténik, vagy el vagyok átkozva.
Amikor lassan arrébb mentek az emberek, már tudtam hogy ideális célpont lennék, és ő is erre várt, és azonnal akcióba lendült. Szerencsémre időben arrébb ugrottam, így a csapás a földön landolt, de így is nagy ereje volt a csapásnak. Szinte rezgett a talaj. Érdekes alak volt. Viszonylag magas, lengén öltözött, és két katanát használt. Igazi ínyencfalat számomra. Kész élvezet lesz vele megvívnom. Hogy felmérjem, hogy mennyire jó harcos, elővettem egy kéziágyút, és felé lőttem, úgy hogy véletlenül sem találjon. Hadd higgye azt, hogy csak pisztolyaim vannak. Amikor a lövedék becsapódott, elővettem a lószeletelőt, és rárontottam. De a csapásaimat sorra hárította, ami nem kis teljesítmény. Kénytelen voltam kicsit meglökni, és gyomron rúgni, hogy felkészüljek a következő támadásaira. Amíg próbált magához térni, addig levettem a csizmáimat, egy tökéletesre fejlesztet mozdulattal.
Amikor felkelt, azt mondta- Nem mondom, elég gyors vagy......és erős.- de ez nemes gesztus volt tőle. Annak ellenére, hogy hason rúgtam, megtisztel egy dicsérettel. Az ilyet sokra tartom.
Amikor teljesen feltápászkodott a földről, nekem lódult, és folyamatosan támadott. Kicsin múlott hogy nem szelt le az orromból egy nagyobb szeletel. De amíg a fejemet figyeltem, addig a mellkasomra támadt, és egy sebet ejtett rajta, amit egy rúgással akart volna megtoldani, de azt már nem hagytam, és lószeletelőm lapjával hárítottam azt. Amikor viszont én akartam felé a támadást, ő kivédte a támadást. Ekkor szétugrottunk, és vártunk. Vártunk hogy ki adja fel előbb. Be nem engedtünk egymásnak. Én támadásként mindent rálőttem amim volt. Minden lőfegyveremből ellőttem a golyókat, és már csak egy lehetőségem maradt. Ami nem más mint a közelharc. Láttam a takintetét, Készült valamire. Katanáit teljes erőből szorította, és gondolkozott valamin. De nem hagyom majd szó nélkül, hogy nekemrontott. Már készen áltam elővenni a kardjaminat, és megmutatni mire vagyok képes öt karddal.

Mikor abba hagyta a tüzelést, azt gondoltam, hogy itt az ideje vissza támadni. A két katanát nagy erővel szorítottam, és neki iramodtam, de ismét bele nyílalt a fájdalom a hasamba, csak ekkor jöttem rá, hogy belső sérülésről van szó. Hirtelen fél térdre ereszkedtem a fájdalomtól, de erőt vettem magamon, és feltápászkodtam a földről, ezután ismét támadásba kezdtem, és most nem érdekelt a fájdalom, csak a sérült vállára összpontosítottam, de erre valószínűleg ő is rájött, és kitért előlem, ám én ez után megtámogattam egy rúgással, amitől megtántorodott, én pedig ezt kihasználva ismét belevágtam, de ezúttal a vállába. De ezt ő sem hagyta szó nélkül, vissza támadott egy erős csapással amit sikeresen hárítottam.
- Nagyon jó, még most is erős vagy, pedig eltaláltam a válladon lévő sebet. - mondtam neki, és mielőtt újból támadott volna, el ugrottam. Ekkor tűnt fel, hogy a cipője nincs a lábán.
" Vajon mire készül? " - gondoltam magamban. De ez most, nem nagyon zavart, ha így akar harcolni, akkor harcoljon így.
Ezután ismét megtámadtam, egy forgó csapással, amit nagy nehezen hárítani tudott. De volt benne valami nagyon furcsa, valamire készült, valami hatalmas támadásra. Hirtelen hatalmas energia szabadult fel, és elkezdett örvényleni körülötte. " Mi a...... " - lepődtem meg a dolgon, persze magamban Viszont ahelyett, hogy megijedtem volna, még jobban szorítottam a katanákat, egyszerűen fel voltam tüzelve attól, hogy ilyen erős az ellenfelem. Ezért beálltam támadó helyzetbe, és vártam az ő támadását, mert nekem is van a tarsolyomban néhány trükk. Ekkor vettem észre, hogy elővett öt darab kardot. Na jó azt nem mondom, hogy megijedtem, de ez még jobban meglepett, mint az előző húzása. Hihetetlen volt az a hatalmas energia, ami ott örvénylett körülötte. " Ez az adj bele mindent. " - mondtam magamban.
- Ezt nevezem, tartogatsz még valamit? - kérdeztem az izgalomtól felhevülten. A srác rám nézett, majd elengedett egy mosolyt, amiből arra következtettem, hogy igen tartogat még valamit. De majd kiderül, hogy mit.

-Nagyon jó megfigyelő vagy. Van még valami, amit egyedül én ismerek.-mondtam ravaszul, de még nem terveztem hogy az egészet bevetem. egyelőre csak a flyssát, és a handzsárt szúrtam le a földbe. a lószelőt az oldalamon hagytam, és a két pallossal csaptam oda ellenfelemnek, aki a legtöbb csapást hárítota is katanáival.
A fél piactér romokban hevert. De nem is érdekelt minket igazán. Kizártuk a világot magunk körül, és csak mi léteztünk szemtől szembe.
De amikor végleg kizártuk a külvilágot, nekem rontott, és vállamba döfte a kardja hegyét, ami áthatolt a vállamon.
-Látom még mindig erőd teljében vagy. De mit teszel, ha több kardot forgatok kettőnél?-kérdeztem tőle ahogy kirántotta a kardot a vállamból. Odaléptem a földbe szúrt fegyvereimért, és lábaimmal kikaptam a földből azokat. És elővettem a lószelőt, ami addig hüvelyében pihent, és a számba helyeztem. És amikor készen álltam, nekirontottam. Kardjaim sorban csaptak le ellenfelemre aki hátrált minden egyes csapásomnál. Egészen addig amíg katanáival megakasztotta két pallosom, és lószelőm lecsapó pengéit.
Ám nem figyelt oda a lábaimmal forgatott kardokra, amikből az egyik pont a mellkasát célozta.
-Most mit lépsz, te orvgyilkos?- kérdeztem tőle.
De ő erre mellkason rúgott.
-Ez az első támadásodért jár-
-Te utolsó kis...- ordítottam dühödten.
-Nem értettem tisztán. Kimondanád?-mondta ellenfelem kicsit gúnyos hidegvérrel.
-Tudodmit? Kapsz 3 percet, hogy eliszkolj. Ha addig sem szívódsz fel, nejed annyi.- mondtam hudegvérrel.

- Szóval azt mondod, hogy három percem van? - kérdeztem a sráctól - És ha nem megyek, akkor mit teszel?
- Már mondtam, akkor véged van. - mondta a fiú a hidegvérrel. Az energia még mindig körülötte örvénylett, és az ereje nem gyengült semmit.
- Gondoltam szólok, hogy nem csak te tartogatsz meglepetést. - mondtam egy gúnyos vigyorral neki. Bár tudtam, hogy nem húzhatom sokáig a dolgot a belső sérülés miatt, mert az akár a vesztemet is okozhatja.
- Igazán? Akkor használd azt a bizonyos meglepetést. - vágott vissza, az iménti beszólásomra. De ehelyett inkább neki rontottam, és most a levegőből indítottam a támadásom. Ismét egy forgótámadást intéztem felé, ami elől sikeresen kitért, én pedig a földbe csapódtam. Az ütés hatalmas erővel vágódott be, és egy kisebb kráter keletkezett a földön. Hatalmas volt a pór, de ez nem zavart, felnéztem és ismét támadásba kezdtem. A kardjaimat hátra felé tartottam, és nagy sebességgel kezdtem meg a támadást. Amikor elég közel értem ellenfelemhez, a kardokat vissza fordítottam, és a sebességet kihasználva forogni kezdtem velük, amitől ellen felem folyamatosan hátrált, és védekezett.
- Na mi van? Csak ennyit tudsz? - kérdeztem a sráctól, és fordulatból ismét mellkasba rúgtam amitől, még pár métert hátrált. De tudtam, hogy nem csak ennyire képes, mert belsősérülést okozott egyetlen rúgással, úgy hogy nem nagyon kellene idegesítenem.
- Na majd meg látjuk, hogy te mire vagy képes. - mondta a srác egy vigyorral a képén.
- Mi a neved öcskös? - kérdeztem meg ellenfelemtől.
- A nevem Vil-lam. - adott választ a kérdésemre - És te ki vagy?
- Engem Bradlyenek hívnak. - mutatkoztam be neki. Ő ezt a kis időt kihasználva nekem rontott, ami mondjuk meg, elég hirtelen történt. A pallosok nagy erővel csaptak, de szerencsére az álló képességem jó volt, ugyanakkor a belső sérülés nagyon aggasztott, mert minden egyes csapásnál egyre jobban fájt. " A fenébe, ha ez így megy tovább lehet, hogy itt hagyom a fogam ." - gondoltam magamban, miközben a támadásokat hárítottam. Habár az ő sérüléseit elnézve, neki se lenne jó ha túl hosszadalmas lenne a küzdelem.
- Na jól van. Ennyi volt. Mostantól komolyan fogok harcolni. - mondtam neki, miközben ellöktem magamtól, és hátrébb ugrottam jó néhány métert. Lehunytam a szememet, és a két katanát leengedtem magam mellé, kizártam minden gondolatot a fejemből. Teljesen megszűnt számomra a világ. Ekkor hatalmas energia szabadult ki a testemből, és éreztem, hogy az erőm megnőtt., kinyitottam a szemem, és láttam ellenfelem arcán némi meglepődést. A két energia keveredett egymással, egy átlag embernek fojtogató lett volna.
- Na ehhez mit szólsz Vil? - kérdeztem, ellenfelemtől önelégülten. Ezután beálltam támadó állásba, és vártam, hogy mit lép. " Rajta! Gyere csak. Majd meglátod mire vagyok képes. " - mondtam magamba, mikor ellenfelem ismét támadásba lendült. Ismét a pallosaival csapott, amiket kivédtem, de az ütés akkora volt, hogy egy kisebb kráter keletkezett alattunk, de azt nem vettem számításba, hogy megint használja a két kardot, amiket a lábával használt, és felém szúrt velük. " A francba, már megint!? " - akadtam ki. Épphogy sikerült kikerülni a szúrást, de még így is meg vágott.
- Na mi van? Ennyitől megfekszel? - kérdezte gúnyosan Vil.
- Csak szeretnéd! - vágtam vissza neki. Nem hittem, hogy ilyen szívós. Miután megvágott hátra ugrottam, nehogy megint eltaláljon, de tévedtem épphogy leértem, már utánam ugrott, és keresztül döfte a vállamat az egyik pallosával.
- Na ehhez mit szólsz? - kérdezte gúnyosan amikor kihúzta a fegyvert a vállamból. Ezután elejtettem a kardjaimat, és oda kaptam a vállamhoz. " Ez nem lehet igaz! " - gondoltam magamban féltérdre ereszkedve. De erre nem sok időm volt, mert megint támadni készült, én pedig gyorsan felkaptam az egyik kardomat, és azzal próbáltam védekezni. Ekkor ugrott be, hogy mit ígértem anyámnak, és ezt nem akartam megszegni, feltápászkodtam a földről, és úgy vártam a támadást. Akkor abban a pillanatban úgy éreztem, hogy szét vet az energia. A tekintetemet végig a földön tartottam, és a szemem is csukva volt, majd hirtelen kinyitottam, és a támadást hárítva, fél kézzel harcoltam tovább.

-Nem tűröm az orvtámadást! Gyáva vagy ahhoz hogy szemből gyere?- kérdeztem ellenfelem, aki fél karral is nekem rontott. Ezzel az elszántsággal nagy megbecslést vívva ki felém. De nem aggasztotta magát azon, hogy gyávának neveztem. Válasz helyett nekem iramodott, és támadássorozatot vitt be felém, mindenféle érzelem nélkül, ami meglepett, mert mások ilyenkor már felheccelnék magukat. Támadások sora csapódott be melettem, és sok talált is.
De viszonyoztam a támadást a kardjaim lapjával való csapásokkal. Mindannyian beleadtuk tudásunk legjavát, sérüléseink ellenére is.
-Fél karral aligha győzhetsz.- tettem a csípős megjegyzést sérűlt ellenfelemnek. Akit talán nem is kelett volna felheccelnem, mert rámtámadt, és végíghúzta rajtam a kardja pengélyét.

Ahogy kivédtem ellenfelem csapását, hatalmas lökéshullám söpört végig a piac területén, de szerencsére civilek nem sérültek.
- Nem tűröm az orvtámadást! Gyáva vagy ahhoz, hogy szemből gyere?- kérdezte, de én ügyet se vetettem rá, és neki támadtam. A támadások nagy része sikeres volt.
- Fél karral aligha győzhetsz. - mondta gúnyosan, mire én végighúztam a kardom hegyét a mellkasán. " Nem veszíthetek ellene, megígértem anyámnak, hogy nem esik semmi bajom. " - mondtam magamban miközben újból támadásba lendültem, de nem tudtam rendesen célozni, mert elhomályosult a szemem. Éreztem, hogy elértem a teljesítő képességem határait, de nem adtam fel, és újból támadni próbáltam de ellenfelem gyorsan kitért előle.
- Még mindig van benned erő, hát nem vagy semmi öcskös. - mondta elismerően.
- Több van bennem mint hinnéd. - válaszoltam lihegve a fáradságtól. A testem jobb oldala már teljesen elzsibbadt a sérülés miatt, éreztem, hogy már a lábamra is kezd átmenni, de megpróbáltam nem koncentrálni rá.
- Tudod, ígértem valamit anyámnak, és azt nem fogom megszegni. - mondtam neki, majd neki estem ismét. Ezt ő nem hagyta annyiban, és megindult felém, és a két fegyver összeakadt.
Ismét hatalmas lökéshullám söpört végig a piac területén.
- Vajon meddig bírod? - kérdezte ellenfelem.
- Majd megtudod! - mondtam idegesen és ellöktem magamtól.