¤ MugiwaraDarkBB ¤
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

¤ MugiwaraDarkBB ¤

Eichiiro Oda: One Piece c. Mangájának alapján készült Fórumos Szerepjáték! Csatlakozz Te is és kalandozz a végtelen tengereken!
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Saga King története

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Saga King
Kalóz
Kalóz
Saga King


Hozzászólások száma : 5
Regisztráció ideje : 2011. Jul. 28.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Kerekegyháza

Karakter Információ
Tapasztalat:
Saga King története Left_bar_bleue200/8000Saga King története Empty_bar_bleue  (200/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: 20.000 ßeli

Saga King története Empty
TémanyitásTárgy: Saga King története   Saga King története I_icon_minitimeCsüt. Júl. 28, 2011 4:57 am

Név: Saga King

Faj: ember

Szül. dátum: augusztus 29

Születési hely: East Blue, Shimotsuki

Tartózkodási hely: Shimotsuki

Kaszt: Kalóz

Rang: Kardforgató de ugyanakkor jól bánik a lő fegyverekkel is.

Életkor: 22 éves

Magassága: 195 cm

Súlya: 85 kg

Leírás: ezüstös haj, áttetsző szürke napszemüveg, vörös szmoking, alatta fehér ing, vörös nyakkendő, és egy fekete farmer

Személyiség: Első ránézésre nyugodt, de könnyen kilehet hozni a sodrából. Néha elég önfejű és ez könnyen bajba juttatja.

Fegyverek: 2 db kard és 2 db pisztoly.

Alapképességek: rendkívül gyors, és jók a reflexei.

Előtörténet:

Egy szegény családba születtem, egy esős napon. Szüleim mindennél jobban szerettek, talán még az életüknél is jobban. Mindent megadtak amit csak tudtak, de nekem a szeretetük is elég volt. Mint minden gyerek, én is szerettem rosszalkodni, bár a szüleim ezt nem nézték jó szemmel, és ha valami olyat tettem, jól megdorgáltak érte. De egy kézzel sem értek volna hozzám, akármilyen rossz voltam sosem vertek meg érte. Én a szüleimnek mindig segítettem amiben tudtam, ez rendszerint a ház körüli munka volt. Ahogy nőttem, úgy nőtt bennem a kalandvágy, elakartam szabadulni, a világot körbe járni, hogy ha majd nekem lesznek gyerekeim, tudjak mesélni nekik a kalandjaimról. De ahogy elértem a tizennégy éves kort kalandok helyett apának segítettem a munkában. Néha neki is megemlítettem a gondolataimat, de ő ezt rendszerint ellenezte vagy hallani sem akart róla.
- Fiam ilyenekről ne is álmodozz, csak bajt hoznak rád. - mondta mindig féltve engem ezektől az úgy nevezett vágyálmoktól. De ez engem egy cseppet sem ijesztett meg, amit eldöntöttem azt eldöntöttem, akármi is lesz körbejárom a világot. Nap mint nap jártam dolgozni, és egyre csak az álmaimat kergettem. Egyszer mondtam is apámnak, hogy hiába int engem ettől akkor is megteszem. Ilyenkor rendszerint meg cirógatta a fejem, és egy nagyot nevetett én pedig folyton duzzogtam miatta. De amikor betöltöttem a tizenhetedik életévem megtörtént a baj, a települést kalózok támadták meg mindenkit lemészárolva aki eléjük került bele értve a szüleimet is. Aznap apámmal nem mentünk dolgozni, ezért én elmentem körbenézni a környező helyeket, erdőket. Amikor vissza fordultam akkor láttam, hogy az egész település lángol. Szaladni kezdtem ahogy csak tudtam, imádkozva azért, hogy a szüleimnek ne essen bántódása. Amikor beértem a faluba elszörnyedtem, mindenütt halott emberek voltak. Ahogy beljebb mentem megláttam egy kisgyereket aki sokkos állapotban volt. Oda mentem hozzá és megpróbáltam megnyugtatni kisebb-nagyobb sikerrel és megkérdeztem tőle, hogy mi történt.
- A helyet kalózok támadták meg. - mondta szipogva - És mindenkit megöltek aki eléjük került.
Ezután a kisfiú sírva fakadt. Magamhoz szorítottam és megpróbáltam ismét megnyugtatni ami nagy nehezen sikerült. Utána egyenesen a házunkhoz siettem, az ajtó be volt szakítva tehát tudtam, hogy baj van bementem a házba és akkor láttam meg a szüleimet holtan. Sokkos állapotba kerültem és térdre rogytam. nem tudtam feldolgozni ami történt. Ekkor döntöttem el, hogy minden kalóz meg fizet. Ezért beálltam kalóznak. Ezután próbáltam azokat a kalózokat megkeresni, akik megölték a családomat. De mindig ugyanúgy végződött, sehol sem akadtam a nyomukra, ezért mindig a házunkhoz mentem vissza, és ott vártam. Vártam de nem tudtam mire. Egy nap megállt egy ember előttem, és nézett.
- Nocsak, egy ilyen szál legény mint te, mit keres kint ilyenkor? - kérdezte tőlem. Én felnéztem rá, és nem szóltam semmit. Az ember idős volt, de egész jól tartotta magát, nem is azaz izmos, de nem is az a gyenge fajta volt, inkább átlagos izomzattal rendelkezett.
- Na mi az, talán elvitte a cica a nyelved? - kérdezte ismét - Mi a neved?
- Saga. - mondtam magam elé bámulva. - És maga ki?
- Az én nevem Kaito. - válaszolta az öreg. - Gyere velem ne legyél itt egyedül, a magány nem jó. Nem kellett többször mondania, felkeltem és elindultam vele. Egy takaros kis házhoz mentünk, valószínűleg itt lakhatott.
- Gyere beljebb. - mondta kedvesen, és én, eleget tettem kérésének, a ház belülről is olyan szép volt, mint kívülről. A szobába ahova beléptem, megláttam a falon néhány kardot.
- Maga szokott kardozni? - kérdeztem kíváncsian. Az öreg erre elnevette magát.
- Hát régen kardoztam, de már egy jó ideje nincs senki akit taníthatnék. - válaszolta. Engem egyből elfogott a hév.
- Nem tanítana engem? Kérem. - mondtam az öregnek könyörögve. - Kalóznak álltam de semmi alapom nincs.
- Rendben, tanítani foglak, de cserébe te mindent megcsinálsz amit mondok. Rendeben? - kérdezte az öreg.
- Rendben. - válaszoltam neki. Sokáig voltam nála, és sokat gyakoroltam, de az ő szintjét nem értem el. Lő fegyverekkel is megtanított bánni, bár azokat nem nagyon szerettem.
- Azt hittem csak kardal tud bánni. - mondtam meglepődve.
- Én ezt sosem állítottam. - válaszolta az öreg nevetve.
Négy évbe telt amíg végleg elsajátítottam a kard forgatást.
- Nos, sokat fejlődtél az elmúlt évek során, és hozzám is hű voltál mindig. Ezért kapsz egy kis ajándékot tőlem. - mondta, és átadott kettő kardot., majd oda ment egy lelakatolt ládához, és kivett kettő pisztolyt, és átadta azokat is. - Most már készen állsz.
- Köszönöm, Kaito-mester. - mondtam az öregnek, miközben átvettem a két kardot és pisztolyt, majd meghajoltam.
Ezután munkába álltam, és nyomozni kezdtem a kalózok után. Mindenhova betértem ahol csak voltak plakátok. Találtam is egyet ami pont kapóra jött, igaz csekély vérdíj volt rá mindössze ötvenezer beli. Egyből rá vetettem magamat a keresésére, és kerestem mindenhol ahol csak lehetett. Közben azon gondolkodtam, ahogy sétáltam a városban, hogy ez mire jó nekik, miért kell fosztogatniuk. Ahogy így mászkáltam rátaláltam a kalózra.
- Na most majd kiderül, hogy mit is tudok. - mondtam magamban. A kalóz is észre vett engem amiből nem sok jó sült ki. Egyből nekem esett a kardjával, meglehetősen erős volt ahhoz képest, hogy milyen kevés volt rá a vérdíj. De nem akartam, hogy nyeregbe érezze magát, és a támadások elől való hajolgatást is meguntam ezért elő rántottam a kardokat és támadásba lendültem. A kardok csak úgy szikráztak ahogy egymásba ütköztek, a kalóz megpróbált belém vágni de hála a gyorsaságomnak kitértem előle, és egy csapással megvágtam a vállát amitől ő elejtette a kardot. Így utólag belegondolva, elég könnyű ellenfélnek bizonyult, mert elég könnyen semlegesítettem. Ahogy ott térdelt fél térdre ereszkedve, eszembe jutott mit tettek a családommal annak idején, ezért habozás nélkül megöltem. Ezután fogtam a testet, és a vállamra dobtam majd elindultam, hogy felvegyem az érte járó összeget, de útközben megjelent pár másik kalóz. Valószínű, hogy annak a kalóznak a társai akit legyőztem.
- Ti meg mit akartok? - kérdeztem tőlük.
- Megölni téged, mert te is megölted a kapitányunkat. - mondta a rangidős, és intett a többinek. Ekkor fogtam a testet és ledobtam, elővettem a kardokat és felkészültem a támadásra.
Szinte szempillantás alatt vége lett a harcnak, az erejük jócskán alulmúlta a kapitányukét, így még erőfeszítésbe se került, hogy legyőzzem őket. Miután ez megvolt, ismét felvettem a testet, és újból elindultam a vérdíjért. Már egy jó ideje mehettem már, de még mindig nem értem oda viszont már láttam a tengerész bázist. Amikor végre oda értem beléptem, és hatalmas hely tárult elém, ahogy beljebb mentem két őr megállított egy másik ajtónál.
- Uram kérem igazolja magát. - mondta az egyik.
- Saga King, lalóz. Egy kalózt hoztam. - válaszoltam a lehető legnyugodtabban. Az örök meglepődtek a válaszomon, és nem nagyon akaródzott beengedni egyikük sem, de végül is kötélnek álltak.
- Rendeben van bemehet. -mondta a másik. Kinyitották az ajtót, és bementem.
Egy tiszt volt bent, aki éppen írogatott valamit, és amikor felnézett abbahagyta.
- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte közömbösen.
- Egy kalózt hoztam, és szeretném felvenni az érte járó összeget. - válaszoltam a tisztnek. A tiszt rám nézett, és meglátta a kalóz testét ami a vállamon volt.
- Ez a kalóz halott. Sajnálom nincs fizetés, kérem távozzon. - felelte a tiszt és az ajtó felé mutatott.
- Hogyan?! - akadtam ki a válaszon - De a plakátokon az áll, hogy élve vagy halva!
- Igen, de jobb szeretjük élve látni őket amikor idehozzák. - vágott vissza nyugodtan a tiszt. Nekem ekkor elborult az agyam, és elő vettem az egyik pisztolyt és rá szegeztem.
- Na ide figyelj! Két lehetőség közül választhatsz , vagy fizetsz vagy a fejedben találsz egy golyót. - mondtam fenyegetően a tisztnek. - Ja és meg ne próbáld riasztani a többieket mert egyből lövök. Világos? A tiszt csak bólintott, és oda adta a pénzt.
- Nehogy aszt hidd, hogy eszt megúszod. - sziszegte a fogai közt, amikor átadta az összeget. De ezzel engem nem ijesztett meg, hátat fordítottam neki és elindultam az ajtó felé, de ő még mindig mondta a magáét.
- Ezt nem fogod megúszni, hallód nem fogod! - kiabálta utánam. Amikor kiléptem az őrök elég furcsán bámultak, rájuk néztem és elvigyorodtam.
- Köszönöm a vendég látást. - mondtam és azzal el indultam egy kocsma felé, de ekkor megszólalt a vész jelző. " A francba, ez nem jó. " mondtam magamban, és amikor hátra néztem csak annyit láttam, hogy vagy tíz hadi tengerész szalad utánam. Ezért fogtam a pénzt és eltettem. Elővettem a kardokat és vártam, vártam, hogy mikor érnek ide hozzám, de hirtelen megálltak és nem csináltak semmit.
- Hee? Na most mi van? - lepődtem meg. - Nem támadtok? De tévedtem mégis támadtak, ugyanis rám szegezték pisztolyaikat, és lőni kezdtek rám. De hála a gyorsaságomnak megúsztam komolyabb sérülés nélkül, bár néhány lövés betalált.
De nekem se kellett több, a két kardal nekik rohantam, megpróbáltam nem megölni őket, csak rájuk ijeszteni, ami sikerült is. Amint befejeztem a támadást hanyatt homlok elmenekültek.
- Na ezek ám a bátor tengerészek. - mondtam nevetve, aztán elindultam a kocsmához, ahogy azt terveztem. Azaz ötvenezer beli most kapóra jött, mert pénz nélkül nem sok kedvem lett volna bemenni.
Megint megnéztem a plakátokat, hogy hátha rátalálok azokra akik megölték családomat.
Vissza az elejére Go down
Silvers Rayleigh
Admin
Admin
Silvers Rayleigh


Hozzászólások száma : 118
Regisztráció ideje : 2010. Jul. 09.

Saga King története Empty
TémanyitásTárgy: Re: Saga King története   Saga King története I_icon_minitimeSzer. Aug. 17, 2011 2:33 am

Nos hát üdvözlet az úrfinak! Az előtörténet menete maga érdekes, mert hát azért az átlagos az, hogy ha valakinek kalózokkal van baja, akkor haditengerész vagy fejvadász lesz, és nem kalóz, de hát ez is egy életviteli forma. A történettel nincs kifogásom, az átment a szitán, a helyesírással sincs nagy gond, olykor figyelj a vesszőhibákra, meg pár elírásra, és tökéletes lesz az is. :) Tehát ezennel akkor ezt az előtörténetet Elfogadom.

Kérlek készítsd el az adatlapod a következők alapján:

Kezdő TP-d: 200
Kezdő Pénzösszeged: 50.000 ßeli
Kezdő Vérdíjad: 20.000 ßeli (Indoka: bázis közepén történő tiszt megfenyegetése, és a haditengerészekkel való szembeszállás [bár szerintem több is mehetett volna tíznél, de ez már csak az én ízlésem.])

Üdv az oldalon és jó játékot!
Vissza az elejére Go down
 
Saga King története
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Saga King Adatlapja
» Testőri fejlemények (Magánküldetés Saga King és Yukina Amagi számára)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
¤ MugiwaraDarkBB ¤ :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: