Név: Saga King
Faj: ember
Szül. dátum: augusztus 29
Születési hely: East Blue, Shimotsuki
Tartózkodási hely: Shimotsuki
Kaszt: Kalóz
Rang: Kardforgató de ugyanakkor jól bánik a lő fegyverekkel is.
Életkor: 22 éves
Magassága: 195 cm
Súlya: 85 kg
Leírás: ezüstös haj, áttetsző szürke napszemüveg, vörös szmoking, alatta fehér ing, vörös nyakkendő, és egy fekete farmer
Személyiség: Első ránézésre nyugodt, de könnyen kilehet hozni a sodrából. Néha elég önfejű és ez könnyen bajba juttatja.
Fegyverek: 2 db kard és 2 db pisztoly.
Alapképességek: rendkívül gyors, és jók a reflexei.
Előtörténet:
Egy szegény családba születtem, egy esős napon. Szüleim mindennél jobban szerettek, talán még az életüknél is jobban. Mindent megadtak amit csak tudtak, de nekem a szeretetük is elég volt. Mint minden gyerek, én is szerettem rosszalkodni, bár a szüleim ezt nem nézték jó szemmel, és ha valami olyat tettem, jól megdorgáltak érte. De egy kézzel sem értek volna hozzám, akármilyen rossz voltam sosem vertek meg érte. Én a szüleimnek mindig segítettem amiben tudtam, ez rendszerint a ház körüli munka volt. Ahogy nőttem, úgy nőtt bennem a kalandvágy, elakartam szabadulni, a világot körbe járni, hogy ha majd nekem lesznek gyerekeim, tudjak mesélni nekik a kalandjaimról. De ahogy elértem a tizennégy éves kort kalandok helyett apának segítettem a munkában. Néha neki is megemlítettem a gondolataimat, de ő ezt rendszerint ellenezte vagy hallani sem akart róla.
- Fiam ilyenekről ne is álmodozz, csak bajt hoznak rád. - mondta mindig féltve engem ezektől az úgy nevezett vágyálmoktól. De ez engem egy cseppet sem ijesztett meg, amit eldöntöttem azt eldöntöttem, akármi is lesz körbejárom a világot. Nap mint nap jártam dolgozni, és egyre csak az álmaimat kergettem. Egyszer mondtam is apámnak, hogy hiába int engem ettől akkor is megteszem. Ilyenkor rendszerint meg cirógatta a fejem, és egy nagyot nevetett én pedig folyton duzzogtam miatta. De amikor betöltöttem a tizenhetedik életévem megtörtént a baj, a települést kalózok támadták meg mindenkit lemészárolva aki eléjük került bele értve a szüleimet is. Aznap apámmal nem mentünk dolgozni, ezért én elmentem körbenézni a környező helyeket, erdőket. Amikor vissza fordultam akkor láttam, hogy az egész település lángol. Szaladni kezdtem ahogy csak tudtam, imádkozva azért, hogy a szüleimnek ne essen bántódása. Amikor beértem a faluba elszörnyedtem, mindenütt halott emberek voltak. Ahogy beljebb mentem megláttam egy kisgyereket aki sokkos állapotban volt. Oda mentem hozzá és megpróbáltam megnyugtatni kisebb-nagyobb sikerrel és megkérdeztem tőle, hogy mi történt.
- A helyet kalózok támadták meg. - mondta szipogva - És mindenkit megöltek aki eléjük került.
Ezután a kisfiú sírva fakadt. Magamhoz szorítottam és megpróbáltam ismét megnyugtatni ami nagy nehezen sikerült. Utána egyenesen a házunkhoz siettem, az ajtó be volt szakítva tehát tudtam, hogy baj van bementem a házba és akkor láttam meg a szüleimet holtan. Sokkos állapotba kerültem és térdre rogytam. nem tudtam feldolgozni ami történt. Ekkor döntöttem el, hogy minden kalóz meg fizet. Ezért beálltam kalóznak. Ezután próbáltam azokat a kalózokat megkeresni, akik megölték a családomat. De mindig ugyanúgy végződött, sehol sem akadtam a nyomukra, ezért mindig a házunkhoz mentem vissza, és ott vártam. Vártam de nem tudtam mire. Egy nap megállt egy ember előttem, és nézett.
- Nocsak, egy ilyen szál legény mint te, mit keres kint ilyenkor? - kérdezte tőlem. Én felnéztem rá, és nem szóltam semmit. Az ember idős volt, de egész jól tartotta magát, nem is azaz izmos, de nem is az a gyenge fajta volt, inkább átlagos izomzattal rendelkezett.
- Na mi az, talán elvitte a cica a nyelved? - kérdezte ismét - Mi a neved?
- Saga. - mondtam magam elé bámulva. - És maga ki?
- Az én nevem Kaito. - válaszolta az öreg. - Gyere velem ne legyél itt egyedül, a magány nem jó. Nem kellett többször mondania, felkeltem és elindultam vele. Egy takaros kis házhoz mentünk, valószínűleg itt lakhatott.
- Gyere beljebb. - mondta kedvesen, és én, eleget tettem kérésének, a ház belülről is olyan szép volt, mint kívülről. A szobába ahova beléptem, megláttam a falon néhány kardot.
- Maga szokott kardozni? - kérdeztem kíváncsian. Az öreg erre elnevette magát.
- Hát régen kardoztam, de már egy jó ideje nincs senki akit taníthatnék. - válaszolta. Engem egyből elfogott a hév.
- Nem tanítana engem? Kérem. - mondtam az öregnek könyörögve. - Kalóznak álltam de semmi alapom nincs.
- Rendben, tanítani foglak, de cserébe te mindent megcsinálsz amit mondok. Rendeben? - kérdezte az öreg.
- Rendben. - válaszoltam neki. Sokáig voltam nála, és sokat gyakoroltam, de az ő szintjét nem értem el. Lő fegyverekkel is megtanított bánni, bár azokat nem nagyon szerettem.
- Azt hittem csak kardal tud bánni. - mondtam meglepődve.
- Én ezt sosem állítottam. - válaszolta az öreg nevetve.
Négy évbe telt amíg végleg elsajátítottam a kard forgatást.
- Nos, sokat fejlődtél az elmúlt évek során, és hozzám is hű voltál mindig. Ezért kapsz egy kis ajándékot tőlem. - mondta, és átadott kettő kardot., majd oda ment egy lelakatolt ládához, és kivett kettő pisztolyt, és átadta azokat is. - Most már készen állsz.
- Köszönöm, Kaito-mester. - mondtam az öregnek, miközben átvettem a két kardot és pisztolyt, majd meghajoltam.
Ezután munkába álltam, és nyomozni kezdtem a kalózok után. Mindenhova betértem ahol csak voltak plakátok. Találtam is egyet ami pont kapóra jött, igaz csekély vérdíj volt rá mindössze ötvenezer beli. Egyből rá vetettem magamat a keresésére, és kerestem mindenhol ahol csak lehetett. Közben azon gondolkodtam, ahogy sétáltam a városban, hogy ez mire jó nekik, miért kell fosztogatniuk. Ahogy így mászkáltam rátaláltam a kalózra.
- Na most majd kiderül, hogy mit is tudok. - mondtam magamban. A kalóz is észre vett engem amiből nem sok jó sült ki. Egyből nekem esett a kardjával, meglehetősen erős volt ahhoz képest, hogy milyen kevés volt rá a vérdíj. De nem akartam, hogy nyeregbe érezze magát, és a támadások elől való hajolgatást is meguntam ezért elő rántottam a kardokat és támadásba lendültem. A kardok csak úgy szikráztak ahogy egymásba ütköztek, a kalóz megpróbált belém vágni de hála a gyorsaságomnak kitértem előle, és egy csapással megvágtam a vállát amitől ő elejtette a kardot. Így utólag belegondolva, elég könnyű ellenfélnek bizonyult, mert elég könnyen semlegesítettem. Ahogy ott térdelt fél térdre ereszkedve, eszembe jutott mit tettek a családommal annak idején, ezért habozás nélkül megöltem. Ezután fogtam a testet, és a vállamra dobtam majd elindultam, hogy felvegyem az érte járó összeget, de útközben megjelent pár másik kalóz. Valószínű, hogy annak a kalóznak a társai akit legyőztem.
- Ti meg mit akartok? - kérdeztem tőlük.
- Megölni téged, mert te is megölted a kapitányunkat. - mondta a rangidős, és intett a többinek. Ekkor fogtam a testet és ledobtam, elővettem a kardokat és felkészültem a támadásra.
Szinte szempillantás alatt vége lett a harcnak, az erejük jócskán alulmúlta a kapitányukét, így még erőfeszítésbe se került, hogy legyőzzem őket. Miután ez megvolt, ismét felvettem a testet, és újból elindultam a vérdíjért. Már egy jó ideje mehettem már, de még mindig nem értem oda viszont már láttam a tengerész bázist. Amikor végre oda értem beléptem, és hatalmas hely tárult elém, ahogy beljebb mentem két őr megállított egy másik ajtónál.
- Uram kérem igazolja magát. - mondta az egyik.
- Saga King, lalóz. Egy kalózt hoztam. - válaszoltam a lehető legnyugodtabban. Az örök meglepődtek a válaszomon, és nem nagyon akaródzott beengedni egyikük sem, de végül is kötélnek álltak.
- Rendeben van bemehet. -mondta a másik. Kinyitották az ajtót, és bementem.
Egy tiszt volt bent, aki éppen írogatott valamit, és amikor felnézett abbahagyta.
- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte közömbösen.
- Egy kalózt hoztam, és szeretném felvenni az érte járó összeget. - válaszoltam a tisztnek. A tiszt rám nézett, és meglátta a kalóz testét ami a vállamon volt.
- Ez a kalóz halott. Sajnálom nincs fizetés, kérem távozzon. - felelte a tiszt és az ajtó felé mutatott.
- Hogyan?! - akadtam ki a válaszon - De a plakátokon az áll, hogy élve vagy halva!
- Igen, de jobb szeretjük élve látni őket amikor idehozzák. - vágott vissza nyugodtan a tiszt. Nekem ekkor elborult az agyam, és elő vettem az egyik pisztolyt és rá szegeztem.
- Na ide figyelj! Két lehetőség közül választhatsz , vagy fizetsz vagy a fejedben találsz egy golyót. - mondtam fenyegetően a tisztnek. - Ja és meg ne próbáld riasztani a többieket mert egyből lövök. Világos? A tiszt csak bólintott, és oda adta a pénzt.
- Nehogy aszt hidd, hogy eszt megúszod. - sziszegte a fogai közt, amikor átadta az összeget. De ezzel engem nem ijesztett meg, hátat fordítottam neki és elindultam az ajtó felé, de ő még mindig mondta a magáét.
- Ezt nem fogod megúszni, hallód nem fogod! - kiabálta utánam. Amikor kiléptem az őrök elég furcsán bámultak, rájuk néztem és elvigyorodtam.
- Köszönöm a vendég látást. - mondtam és azzal el indultam egy kocsma felé, de ekkor megszólalt a vész jelző. " A francba, ez nem jó. " mondtam magamban, és amikor hátra néztem csak annyit láttam, hogy vagy tíz hadi tengerész szalad utánam. Ezért fogtam a pénzt és eltettem. Elővettem a kardokat és vártam, vártam, hogy mikor érnek ide hozzám, de hirtelen megálltak és nem csináltak semmit.
- Hee? Na most mi van? - lepődtem meg. - Nem támadtok? De tévedtem mégis támadtak, ugyanis rám szegezték pisztolyaikat, és lőni kezdtek rám. De hála a gyorsaságomnak megúsztam komolyabb sérülés nélkül, bár néhány lövés betalált.
De nekem se kellett több, a két kardal nekik rohantam, megpróbáltam nem megölni őket, csak rájuk ijeszteni, ami sikerült is. Amint befejeztem a támadást hanyatt homlok elmenekültek.
- Na ezek ám a bátor tengerészek. - mondtam nevetve, aztán elindultam a kocsmához, ahogy azt terveztem. Azaz ötvenezer beli most kapóra jött, mert pénz nélkül nem sok kedvem lett volna bemenni.
Megint megnéztem a plakátokat, hogy hátha rátalálok azokra akik megölték családomat.