¤ MugiwaraDarkBB ¤

Eichiiro Oda: One Piece c. Mangájának alapján készült Fórumos Szerepjáték! Csatlakozz Te is és kalandozz a végtelen tengereken!
 
HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Aya Natsume

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Aya Natsume
Kalóz
Kalóz
avatar

Hozzászólások száma : 8
Regisztráció ideje : 2011. Jul. 11.
Tartózkodási hely : Valahol a tengeren

Karakter Információ
Tapasztalat:
200/8000  (200/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: -

TémanyitásTárgy: Aya Natsume   Hétf. Júl. 11, 2011 7:19 am

Nem: Nő
Kor:18
Kaszt: Kalóz
Faj: Ember
Rang: Kardforgató
Származási hely: West Blue
Kinézet: Hosszú vörös haj, lila szem, A jobb kezén egy sima fekete kesztyűt a bal kezén egy szintén fekete, de a felkar közepéig érő kesztyűt hord,Egy szürkés ujjatlan felsőt és ugyan ilyen szinü mini szoknyát, valamint egy fekete sport cipőt visel
Jellem: Önfejű és makacs. Nagyon könnyű feldühíteni, de még nehezebb kiérdemelni a bizalmát viszont ha sikerül akkor egy hű társra lelnek benne és sosem hagyná cserbe a bajtársait. Jószivü és segítő kész valamint utálja a kalózokat annak ellenére hogy ő is az ráadásul tiszteli a hadi tengerészetet és ez gyakran bajba is sodorja.
Képességek: Rendkívül gyors és ügyesen használja a katanáját és ezek mellé még gyors helyzet felismerés és jó taktikai érzék és kiváló reflexek társulnak, emiatt pedig kiváló kardforgatóvá válhat.
Felszerelés: egy különös fém és ezüst ötvözetéből készült katana amit egy kalandja során szerzett és a derekán hord, a kardmarkolata bal felé néz. A kardot Moon Dragonnak hívják és a különöleges fémnek hála pehely könnyü de mégis szinte törhetetlen.


Előtörténet:
Egy nagyobb szigeten születtem west bluen, egészen pontosan két sziget, de annyira közel voltak egymáshoz, hogy aki nem ott élt egynek hitte, azonban mára már teljesen lakatlan hála egy kalóztámadásnak, de ne szaladjunk ennyire előre. A sziget két végén egy-egy város volt, név szerint Mentia és Dementia. A két város évtizedeken át háborúba ált egymással az oka pedig a mai napig ismeretlen, azonban a városok vezetői fegyverszünetet kötöttek 3 évvel a nagy kalózkor kezdete után arra hivatkozva, hogy az erőiket egy esetleges kalóztámadásra kéne fordítani így sokáig béke honolt a szigeten, legalábbis az idősebbek és a bevándorlok számára. A harcok során rengeteg ember meghalt és ezek gyermekeik gyakran árvákká váltak, de sajnos ezzel a városlakok nem igazán törödtek. Egy darabig még megértettem ugyanis a béke korai időszakában nagy volt a szegénység és az emberek örültek, ha a saját életük rendbe tudták hozni, de később mikor már a sziget újra kivirágzott akkor már csak egyszerű suhancoknak gondoltak minket és ahelyett, hogy segítettek volna még meg is nehezítették a dolgunk. Mostanra már talán leesett, hogy én is egy voltam közülük. Mentia utcáin éltem tizenegy másik kölyökkel együtt, és bár mindenkit testvéremként szerettem volt valaki, akit még náluk is jobban. Ő volt Eric a kis csapatunk legidősebb tagja a maga hat évével, én pedig akkor négy éves voltam. Mindennap egyűt róttuk az utcákat, kaját és más egyéb hasznos dolgot lopva a városiaktól, egészen tíz éves koromig így éltem, loptam, csaltam, hazudtam, amire szükség is volt, hogy életben maradhassunk. De nem ez miatt lettem kalóz, sőt a mai napig utálom a kalózokat és nem ismerek kegyelmet, ha az újamba kerülnek, az ok a már említett kalóztámadás napján alakult ki. A szokásos portyánkkal kezdődött a nap és a felbőszült boltos elöl menekültünk.
-MEGÁLJATOK KIS ROHADÉKOK - Üvöltötte a boltos
- Meg ne állj Aya- Mondta Eric zihálva miközben mellettem rohant
- Pedig azt terveztem, hogy visszafordulok, visszaadok mindent és bocsánatot kérek- Feleltem gúnyosan.
- Hehe… Vigyázz!!
- Most megvagytok- Az utat egy hadi tengerész próbálta elállni széttárt karokkal és nagy terpesszel, de az akkora volt hogy Eric egyszerűen csak átsuhant alatta, a fickó lenézett és próbált utána nyúlni
-TAKARODJ AZ UTAMBOL!- kiabáltam rá mire felegyenesedett én pedig jól pofán rúgtam, amitől elterült a földön. én pedig megálltam és megfordultam
-Ezt nektek idióták..beeeeee! Nyújtottam rájuk a nyelve aztán tovább szaladtam Eric után.
- Erre- Utasított miután utolértem, közben jó pár utcán átfutottunk majd Eric meg ált.
-Azt hiszem, most már nem jönnek utánunk- Mondta miközben a térdére támaszkodva kifújta magát.
-Ideje visszamennünk a többiekhez- Bólintottam majd elindultunk vissza a búvóhelyre. A mi kis rejtekhelyünk a város közepén egy régi romos házban volt, amit sikerült az évek folyamán lakhatóvá tenni. Már mindenki türelmetlenül várta a kaját így gyorsan ki is osztottuk azt, de Eric nem evett csak felment a tetőre, tudtam, hogy valami bántja ezért utána mentem.
- Mért nem eszel?- kérdeztem tőle ahogy leültem mellé az erkélyre
- Nem kellet volna kiütnöd azt a tengerészt- Mondta szigorúan
- Nem tehetek róla, hogy pont a cipőm útjába ált- vontam meg a vállam- De miért érdekel ez téged?
- Sosem álmodoztál arról, hogy elhagyd ezt a szigetet?- kérdezte miközben az egyre sűrűbben megjelenő csillagokat bámulta
- Nem igazán- feleltem- Ennyi kistestvér mellet nehéz álmodozni – Néztem rá mosolyogva, de ő még mindig az eget bámulta.
- Én haditengerész akarok lenni. Úgy értem akkor, ha már a srácok is felnőttek annyira hogy magukról gondoskodjanak.
- Gyengéket nem vesznek fel haditengerésznek- Cukkoltam- Mi van szóra se méltatsz? Szétütlek- Már épp készültem egy tockost nyomni a fejére de valamit nagyon nézett Dementia irányába –Mi a baj?- kérdeztem
-Szerinted mi az a nagy fényesség Dementiábol?
[color=violet]-Ki tudja? lehet valami ünnepség vagy kigyulladt egy ház, nem az én dolgom. Viszont én mentem violet]]aludni. Jó éjt- lepattantam a korlátról és elindultam, hogy lefeküdjek. Este felébredtem, mert füst szag csapta meg az orrom de nem sokáig tudtam agyalni mert Eric hirtelen berontott az ajtón
- Aya gyere gyorsan! Azonnal elkell tűnnünk!
- Mi történt?- Nem várta meg még végig mondtam, mert szinte rögtön ki szaladt ezért én is gyorsan kipattantam az ágyból és kirohantam a többiekhez. Ahogy kiértem a házból szörnyű látvány fogadott. Több ház is lángokban ált, az emberek fejvesztve menekültek.
- Mozgás ki kell jutnunk a városból!- kiabálta Eric mialatt mindenkit maga elé terelt. – Arra. Rohanjatok! Te is Aya én még kihozok pár cuccot a házból- Eric beszaladt a házba én meg utasítottam a többieket, hogy induljanak, de egy vékony hang csendült mögöttem.
-AYA SEGITS!- Megfordultam és a szívem hatalmasat dobbant az ijedségtől ahogy láttam hogy az egyik testvérkémet a grabancánál fogva tartja egy kalóz.
- Ereszd el te szemétláda- Rohantam felé de ö könnyedén félre lökött, amitől a földre zuhantam.
- Meg szeretnéd menteni a kis barátodat? Kérdezte gúnyosan és közben egy pisztolyt húzott elő és a kölyök fejéhez szegezte- Milyen édes. Kár hogy nem sikerül.- Elsütötte a fegyvert én pedig elkaptam a fejem bár fölöslegesen, mert mindent láttam. Halottam, ahogy a kis test a földre zuhan miután elengedte, visszanéztem rá és akkor már elindult felém, A félelem megbénított nem bírtam megmozdulni de hirtelen feleszméltem.
-FUSSATOK!! MENEKÜLJETEK INNEN- Kiabáltam a többieknek, akik szintén végignézték az eseményeket, de szerencsére a hangom visszahozta őket és elkezdtek szaladni. Én is felpattantam és megpróbáltam utánuk rohanni, de a kalóz a hajamnál fogva rántott vissza, elkapta a nyakam és egyenesen az arcomba tartotta a pisztolyt.
-ERESZD EL!- Üvöltötte Eric és halántékon térdelte a kalózt aki ettől elengedett és megtántorodott néhány lépést,Eric ezt kihasználva elkapta a kezem és vonszolni kezdett.
- Siess- mondta, én megfordultam és akkor a kalóz már magához tért és utánunk rohant
- Nem menekültök!- kiabálta miközben rohant utánunk. Én folyamatosan figyeltem hátra mert attól tartottam utol ér minket, aztán befordultunk egy sarkon én pedig belerohantam Eric hátába, valamiért meg ált. Átnéztem a háta mögött, hogy lássam mért álltunk meg.
-Zsákutca?- kérdeztem ijedten. Hirtelen nevetés haladszot mögöttünk emiatt mindketten megfordultunk. A kalóz előhúzta a kardját és megindult felénk. Én biztos voltam benne hogy végünk, de Eric gyorsan felmérte a helyzetet és a vállával belökte a mellettünk lévő ház ajtaját majd megint megfogta a kezem és berántott. A ház már javában égett ezért gyorsan kiutat kellet találnunk, felrohantunk ahol Eric elengedte a karom aztán kiugrott az egyik ablakon.
Ugorj te is! Gyorsan!- kiabálta, lentről amire én bólintottam és néhány lépést hátrább léptem, de hirtelen egy reccsenés hallatszott jobb oldalról,de mire oda néztem már csak a felém zuhanó égő gerendát láttam, ami telibe is talált. Csak három nap múlva tértem magamhoz, tele voltam égési sebekkel és a fejem is majd szét hasadt. Szétnéztem és egy fa törszének dőlve feküdtem.
-Jólvagy?- Eric lépett oda hozzám.
- Mi történt?- Hirtelen felugrottam- Hol vannak a többiek? Ugye épségben kijutottak?- Eric a kérdésemre csak lehajtotta a fejét.
- Akkor vissza kell mennünk! Meg kell keresnünk őket! Biztosan elbújtak valahol.
- A tengerészet már átkutatta mind két város de nem találtak túlélőket- Felelte szomorúan
- A tengerészet?-
-Igen. Néhány órája futottam velük össze. Tegnap óta keresnek embereket, mindhiába.Hamarosan itt lesznek pár orvossal hogy elvigyenek minket innen.
- Akkor ezek szerint mindenki….? Kérdeztem miközben térde rogytam, a könnyeimmel küszködtem, de mégsem tudtam sírni, a harag sokkal nagyobb volt bennem.
- Én.. én véget vetek ennek!
-Hmm?
- Véget vetek a kalózkornak! Nem hagyom hogy ez máshol is megtörténjen! Én… Kalóz leszek!
- Hogy mi?- Háborodott fel Eric- Kalóz? Olyan akarsz lenni akik megölték a testvéreid? Akik egy egész várost elpusztítottak csupán szórakozásból? Ha valoban véget akarsz vetni a kalózoknak akkor legyél tengerész!
-Nem. A tengerészek gyengék ehhez. Most is itt voltak mégse állították meg őket. Csak egy valaki törölheti el öket. A kalózkirály.- Eric letérdelt elém és a szemembe nézett.
- Tudod mit? Én beállok tengerésznek.
-Mi?
-És ha én admirális leszek te pedig kalózkirály, Akkor ketten újkort nyitunk. A béke korát. Hirtelen minden haragom elszállt és a könnyeim előtörtek. Eric mellkasába temettem az arcom és úgy sírtam mint még előtte soha. Kis idő múlva a tengerészet is megérkezett és felvittek minket a hajójukra ahol rendesen ellátták a sebeinket. Később Eric csatlakozott a haditengerészethez én pedig west bluen hajóztam nyolc évig. Ezt az időt jobbára edzésre fordítottam, kitanultam a kardforgatás művészetét és igyekeztem mimnél többet tudni a világról,.Ez idő alatt sok minden történt velem, de az egyik legjelentősebb egy évvel a kihajózásom után történt. Egy régi halászhajón utaztam és mivel nem vagyok túl jó navigátor ezért szépen bele is futottam egy kisebb viharba. Valószínűleg egy normális hajónak nem ártott volna, de az én kis ladikomat eléggé megviselte, olyannyira hogy az árboc letört és több helyen is víz folyt be. Szerencsémre, pár kilométerre egy sziget volt, úgyhogy vitorla híján, elkezdtem arra felé evezni, ám pont ez miatt nem vettem észre, hogy a sziget már a szélcsendes zónában pihent, és kis idő múlva meg is jelent egy Tengercsászár. Túl sok időm nem volt gyönyörködni benne, mert rögtön megtámadta a hajómat, de még épp időben ki tudtam ugrani belőle a hajó viszont apró darabokra tört az akkori felszerelésemmel egyetemben. A bestia ezúttal engem szemelt ki én pedig veszettül úsztam a sziget irányába annak ellenére, hogy tudtam, a dög jóval gyorsabb nálam, de a jelenlétem viszont nem csak egy szörnyet vonzott oda. Kisvártatva még kettő megjelent és nem kis szerencsémre egymást kezdték marni helyettem, én pedig ezt kihasználva kiúsztam a partra, ami körülbelül 200-300 méterre lehetett. Még soha nem úsztam olyan gyorsan, mint akkor és jó eséllyel új rekordot is felállithattam. Zihálva értem partot majd el is terültem a puha homokon, kellet pár perc még megemésztettem a történteket. A rövid pihenés után elindultam a sziget belsejébe hogy körülnézzek és kis idő múlva találtam is egy apró falut. Az érkezésemre szinte a teljes lakosság körém gyűlt.
- Kislány ugye a szüleid hajójával kötöttetek ki itt? Vagy esetleg a tengerészettel vagy?- Kérdezték többen is reménykedve, de én hirtelen zavaromban csak a fejemet ráztam, amitől szinte mindenki csalódottan vissza vonult.
- Hé, várjatok már!- Kiabáltam utánuk – Mégis mi ez a hely?
- Ez az elátkozottak szigete. – Felelték többen is, ami nem volt túl kielégítő válasz.
- Kifejtené ezt valaki? – úgy nézett ki nem foglalkoznak velem mikor egy idősebb férfi megfogta a vállam.
- Gyere, majd én elmagyarázok mindent- Mondta majd elkísért a házához. Odabent megkínált némi itallal majd elmondta, hogy ő a falu vezetője és régebben mindannyian hajósok voltak, akik itt ragadtak, mivel hogy a sziget egy olyan sávba van, ahol sosincs szél ráadásul rengeteg Tengercsászár él ezen a részen így csak olyan hajóval lehet elmenni, aminek az alja egy tengerkő nevű anyaggal, van bevonva.
- Akkor ez azt jelenti, hogy én is itt ragadtam? - Kérdeztem kétségbe esetten
- Pontosan
- De csak van valami mód, hogy elmehessünk?
- Lenne egy, de nem hiszem, hogy te sokat hozzá tudnál tenni a dologhoz
- Mi lenne az? kérdeztem izgatottan mire ő csak sóhajtott.
- Állítólag a sziget közepén lévő hegység egyik barlangjában található tengerkő
- De gondolom nem olyan egyszerű megszerezni?- A fickó bólintott
- A barlangot egy szörnyeteg őrzi.
- Milyen szörny? – Kérdeztem mivel nagyon kíváncsivá tett a dolog.
- Pontosan nem tudjuk, hogy néz ki mivel nem sokan tértek vissza élve onnan, azok meg akik mégis, nem látták tisztán hogy mi volt az, de…
- De? – egyre izgatottabb lettem.
]color=yellow]- Régebben halottam egy legendát egy sárkányról, aki másik világból jött
- Miféle legenda ez?
- Hát régen itt West Blue egyik szigetén egyik éjszaka egy szikla zuhant le az égből. A helyiek nem nagyon merték megközelíteni a sziklát, mert féltek, hogy valami baj történhet, ami aztán meg is esett.
- Mi történt?
- Nem sokkal az eset után egy óriási sárkány kezdett el pusztítani a szigeten és sokan úgy gondolták, hogy a kővel együtt zuhant ide.
- És mi köze van ennek a mi szörnyünkhöz?
- Az hogy a szörnyet az itteni fegyverek nem tudták megsebezni ezért egy kovácsmester a sziklából készített egy kardot, ami képes lett volna megölni a bestiát, azonban a kiválasztott hős elbukott és a sárkány magához vette a kardot majd elrejtette valahol, amit az óta is őriz.
- Rendben-Pattantam fel teljesen felpörögve- Majd én megkeresem azt a sárk… izé.. Tengerkövet és elhozom nektek!. Mutassa merre is kell mennem – rohantam ki a házból.
- Ne légy örült! Csak úgy mindenféle fegyver nélkül akarsz odamenni?
- Minek vigyek akármit is, ha olyan erős? Csak be kell jutnom a barlangba- Nem sokáig, kellet győzködnöm úgy nézett ki bármién apró reményt megragad ezért miután megmutatta az utat rögtön el is indultam. Gond nélkül eljutottam a hegyhez sőt, a hegyre se kellet másznom mivel egy ösvény vezetett fel a tetejéig, amit eléggé furcsálltam is. Már nem voltam messze a barlangtól, de sárkánynak se híre se hamva nem volt, ami miatt eléggé csalódott is voltam.
- HÉ, SÁRKÁNY ITT AZ EBÉD! – Nagyon szerettem volna látni egyet és akkor jó ötletnek tűnt oda hívni, és kis idő múlva szárnycsattogás hallatszott a magasból, reménykedve kaptam oda a fejem, de nem az volt, amire vártam. Sárkány helyett egy nyolc méteres óriás sas repült felém méghozzá elég gyorsan, épp csak elbírtam ugorni a karmai elöl, ami több kiálló sziklát is letarolt. Elkezdtem rohanni viszont a sas elkezdte suhogtatni a szárnyait hatalmas szélvihart kavarva vele, ami el i fújt volna, ha nem kapaszkodom meg. Abba hagyta én pedig a földre zuhantam, felnéztem, de akkor már újabb rohamot indított, de hála a kis termetemnek még át tudtam slisszolni a karmai között a madár pedig neki repült egy sziklafalnak amitől meg is szédült pár másodperce. Ez az idő elég volt, hogy elfussak, de amint magához tért újra üldözni kezdett, futás közben megpillantottam a barlang bejáratát, amiről meséltek és arra vettem az irányt, éppen hogy csak sikerült bevetődnöm a bejáraton a sas pedig hatalmasat csattant a falon. Szerencsére túl nagy volt, hogy beférjen. Felkeltem a földről majd elindultam beljebb a barlangban párszor megfordultam attól tartva, hogy a szörny utánam jön, de ez nem történt meg. A falon lévő gombák elég fényt adtak, hogy lássam, mi van előttem és kis gyaloglás után egy nagy nyílt területre értem a közepén egy két méteres sziklával, amiből egy katana állt.
- Szóval mégis létezik. – motyogtam magamban. A fegyver teljesen magával ragadott, a markolata égszínkék a keresztvas vörösen izzott maga a penge pedig ezüstszürke volt, amibe egy sárkány volt mintázva, ahogy végi siklik az egész pengén. Felmásztam a sziklára, hogy kihúzzam a kardot, de még mielőtt megfogtam volna valaki rám kiabált.
- Takarodj onnan büdös kalóz! – Egy öregember jelent meg a szikla másik felén és egy rozsdás kardal akarta lecsapni a fejem, de elvétette én pedig legurultam a szikláról.
- Nem vagyok kalóz! Illetve az vagyok, de nem a kardért jöttem.
- Mégis mi másért vagy itt?- Közelített felém
- Tenger kőért jöttem. – feleltem. Még néhány percig győzködnöm kellet mire végre lehiggadt.
- Mégis mit keres itt egy ilyen kislány, mint te? – kérdezte, ahogy leengedte a fegyverét.
- Már mondtam. Tengerkőért jöttem- Ezután elmeséltem az egész sztorit, amit a faluban hallottam.
- Sajnálom, hogy kiábrándítalak, de se tengerkövet se sárkányokat nem találsz itt.
- Na és a legenda? És a kard? – kérdeztem csalódottan
- Az csak részben igaz. Valóban abból a köböl készült, ami lezuhant, de sárkány nem volt vele. Talán azért hitték ezt az emberek, mert a kard neve Moon Dragon (Hold Sárkány).
- De akkor miért van itt? És mért egy kősziklába? Csak a legerősebb és legrátermettebb veheti el?
- A kard készítője annyira büszke volt az alkotására hogy nem tudta eladni később pedig teljesen a megszállottja lett és attól félt, hogy elveszik tőle, ezért elrejtett ide. És a kősziklába csak azért van, mert így szebben néz ki- Mondta mi közbe két ujjal egyszerűen kiemelte a kardot
- És maga mért őrzi egy bolond kovács fegyverét?
- Az a bolond kovács az apám volt!- Mondta felháborodva.
- Jó, de mégis ki vinné el innen? A szigetet szinte meg se lehet közelíteni, de ha mégis sikerülne, a sas megállítaná őket.
- Úgy érted Crow?
- Ki?
- A sas, amit említettél. Ő crow az én kisállatom.
- Nem mondanám kicsinek- Mondtam gúnyosan
- És igenis van aki meg akarja szerezni a kardot. Jack Blades kapitány.
- Az meg ki a halál?
- Pontosan az! Egy híres kalóz itt West Bluen. Időről időre megpróbálja megszerezni magának a kardot, de eddig nem sikerült neki.
- Szóval akkor nincs tengerkő ebben a barlangba. Nagyon elszomorodtam, mert nem akartam itt abbahagyni az utam, de ekkor hirtelen bevillant valami.
- Várjunk csak! Az a kalóz mindig idejön erre a szigetre?
- Igen. Miért?
- Ha eltud jutni ide, akkor az ő hajója be van vonva azzal a bigyóval és elhagyhatnánk a szigetet.
- El akarod lopni a hajóját?- kerekedett el a szeme
- Sok lehetőségem nincs. Gyorsan el kell mondanom a faluban a többieknek- Felpattantam és kirohantam a barlangból de Crow rám támadt ezért gyorsan visszaiszkoltam.
- Hopsz elfelejtettem a sast
- Majd én elintézem- Az öreg lenyugtatta madarat majd miután biztosított arról hogy sem engem sem pedig a faluban élőket nem támadja meg visszamentem a többiekhez és elmondtam mit tervezek.
- Na de még is hogy akarod megcsinálni? A kalózokkal szemben esélytelenek vagyunk. Kérdezték többen is.
- Hmm… Egy pillanat. Visszamentem a barlangba hogy több információt tudjak meg a kalózokról aztán az öreggel együtt visszamentem a faluba.
- íme, a terv. A kalózok minden alkalommal a sziget délkeleti oldaláról támadnak, tehát csapdákat állítunk fel ott valamint a hegyekben. Gondolom, nem mindenkit küldenek rögtön az első hullám során, de ha a társaikat elintéztük muszáj lesz a többinek is elő jönni és ott hagyni a hajót. Maguk addig a közelbe lesznek, és ha a következő hullám is elindult fellopakodnak a hajóra és elintézik a maradék őröket, és jeleznek nekünk, mi pedig később csatlakozunk.
- Talán beválik- Felelte a falu vezetője
- Muszáj lesz neki- Mondtam- Akkor lássunk is hozzá Másfél hétbe tartott mire mindent elő készítettünk és még két hét volt mire a kalózok megjelentek. Ahogy terveztem két hullámban támadtak, az első már a csapdáknál elakadtak a második hullám pedig elindult fel a hegytetőn a kapitányuk vezetésével, én az öreg és Crow egy szikla mögött vártuk őket.
- Oké a maradék csapda majd feltártja őket mi menjünk fel a hajóra és tűnjünk innen- Indultam volna el de az öreg megfogta a vállam.
- Én nem megyek veled mondta
- Hogy mi?- kérdeztem értetlenkedve- Miért?
- Nekem itt a helyem, nem hagyhatom itt csak, úgy azt amire az egész életem áldoztam. De te menny csak, elvégre te el akarod hagyni ezt a helyet.
- Nem hagyom itt a kalózokkal. Ha itt akar maradni, legyen. De előbb kiütjük akkor a kalózokat, és majd a kismadár segít
- Ne tedd ki ma.. – Nem vártam meg még befejezi leugrottam a szikla mögül egyenesen egy kalóz nyakába, akit ki is ütöttem.
- Mit keres itt ez a kölyök?- Kiabált a kapitány- Intézzétek el- Több kalóz is előkapta a fegyverét de még mielőtt használhatták volna crow rendet rakott köztük.
- Már megint az a rohadt dög, használjátok a fegyvereket
- Waaaaargh- Az öreg a rozsdás kardjával ugrott rá a kapitányra, aki könnyedén félre ugrott, de ekkor Crow is felbőgött. A Kalózok nem sima lőfegyverrel tüzeltek, hanem valami kötél szerűséget lőttek rá, aminek a végén valami nehéz vas vagy kődarab volt, ami beleakadt a sas szárnyába és lerántották öt a földre.
- Jaj ne.. HÉ! – Rohantam volna oda, de egy kalóz a grabancomnál fogva
- most meg va..! – Nem fejezte be a mondatot és mindketten a földre zuhantok. Felnéztem és a falusiak támadták a kalózokat.
- Ti mit csináltok itt
- Gondoltuk, hogy nem jöttök ezért a többségünk a hajófoglalás után rögtön idejött- Felelte mosolyogva- Hol van az öregember?
- Biztos a barlangban harcol a kapitánnyal. utána megyek
- Várj – Berohantam, de senki nem jött utánam, biztos a kalózok feltartották. Ahogy rohantam be lövés hallatszott, kezdtem megrémülni, és ahogy beléptem a nyílt területre láttam, hogy az öreg térdel, a földön miközben a vállát fogja, valószínűleg ott találta el a lövés. A kapitány közben rá szegezte a fegyvert és hangosan nevetett. Egyikük sem vett észre, de nem hagyhattam, hogy újra meghaljon valaki miattam, magamhoz vettem a kardot a sziklából és mielőtt még lőhetett volna levágtam a kapitány csuklóját. Üvöltött fájdalmában és éktelen haragra gerjedt, előhúzta a kardját és nekem rontott. Csak fél kézzel harcolt mégis messze erősebb volt nálam, folyamatosan rohamozott még én csak védekeztem és végül fel is hasította a jobb vállam majd vissza kézből a kardja markolatával állon ütött, amitől hátra estem és elejtettem a kardot. Jack felém lépett és a kardját a magasba emelte, hogy végezzen velem, de ismét egy lövés dörrent. A kapitány megdermedt és a mellkasából vér buggyant elő, aztán kis idő múlva összeesett.
- Jól vagy? Kérdezte az öreg miközben eldobta a pisztolyt.
- Azt hiszem. – Közben kint is véget ért a csata, a kalózok többségét kiütötték vagy volt, aki megadta magát, őket megkötözték és bezárták őket a hajóba. A hajón mindkettőnk sebét ellátták és másnap már készen is álltunk az indulásra.
- Biztos nem jön velünk?- kérdeztem az öregtől de ö csak bólintott – Akkor, viszlát és vigyázzon magára.
- Várj csak- szolt utánam – Tessék, ez a tied. – A kezembe nyomta a Moon Dragont
- Én ezt nem fogathatom el- Mondtam szerényen.
- Nem ajándék hülye kölyök. - Förmedt rám – Azért adom, hogy mostantól te vigyázz rá, arra pedig nem kötelezhetlek, hogy maradj itt.
- Úgy lesz- feleltem mosolyogva majd felszálltam a hajóra és elindultunk a következő sziget felé. Ott a Jack fején lévő vérdíjat a falusiak hálájuk jeléül nekem adták, amiből tudtam szerezni egy kis halászhajót, hogy folytathassam az utam és a kalandjaim során sikerült teljesen kitapasztalni a kard tulajdonságait, és mostanra ha nem is tökéletesen, de jól forgassam azt. De most már ideje egy kalózbandához csatlakoznom hogy eljussak a grand linera














Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silvers Rayleigh
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 118
Regisztráció ideje : 2010. Jul. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Aya Natsume   Hétf. Júl. 18, 2011 8:34 am

Szia!

Van egy jó hírem: helyesírásilag és történetileg is megfelelt az előtörténeted, így üdvözöllek a fórumon, elfogadom az előtörténeted!

Kezdő pénzösszeged: 50.000 ßeli
Kezdő tapasztalati pontod: 200 TP
Kezdő vérdíjad:
-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Aya Natsume
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
¤ MugiwaraDarkBB ¤ :: Nyilvántartás :: Előtörténetek :: Kalózok előtörténetei-
Ugrás: