FIGYELEM! AZ ELŐTÖRTÉNET MÓDOSÍTÁS ALATT ÁLL!
NÉV: William
KASZT: Kalóz
Rang: Haditechnikus(taktikai szakértő,fegyverszakértőt takar)
Hobbi: ezermester
Nem: Férfi
Kor: 18
Születési hely: East Blue, Shimotsuki Village
Tartózkodási hely:East Blue,Shimotsuki Village
-Harci képesség: Képessége annak köszönhető hogy eszméletlensége alatt gyógyszerkísérletet hajtottak végig rajta, amitől kisebb méretű csontjai, (mint például a lábában lévők) nagy részben porc szerűvé váltak, amitől a lábujjait, képes ökölként összehajtani. Ezt a képességet kardforgatásban kamatoztatja, ahol öt kardot forgat egyszerre. Azonban a porcok eléggé érzékenyek a rájuk mért erősebb csapásokra, és időbe telik mire azok ismét működőképesé válnak.
Felszerelés:
-Fegyverek:
1 példányban
2 példányban
2 példányban
Születési idő:október 20
Kinézet:
magasság:200cm
súly:85kg
Külleme: Magas testalkatú, kevésbé izmos testű, hosszú barna, copfba fogott haja, barna szeme van.
Egy pólót, egy szövetnadrágot, és egy ujjaitól megfosztott haditengerészeti kapitányi kabátot visel.
Jellem:
William esetében egy furcsa embert ismerhetünk meg, aki egy szerencsétlenség során kétféle viselkedési formát képes fél pillanat alatt felcserélni illetve kombinálni, ami véletlenszerűen következik be.
Akit kevésbé ismer, azoknak komoly, és csendes viselkedési formáját mutatja, ami sokszor visszaköszön munkavégzés közben is. A balesete óta azonban sokszor előjön belőle az idióta, aki nem nem ismeri még az evolúció fogalmát sem, és képes minden életformával társalgást kezdeményezni, akár válaszadásra képes, akár nem, ennél fogva sokan őrültnek nézik, amit tovább erősít mániákus bosszúhadjárata a Világkormánnyal szemben, amit megtörtént gaztetteik megbosszulására indított, mint egykori hűséget esküdött haditengerész.
Azonban azoknak akiknek felajánlja barátságát, és azt elfogadják, azok minden nemű támogatását élvezik, feltéve ha azok nem ölik meg előbb őrölt viselkedése miatt.
ELŐTÖRTÉNET:Nem sokra emlékszem...egyáltalán lenne-e mire emlékeznem? Mindig ezek a kérdések foglalkoztatnak amióta észhez tértem a egy kórházi ágyon. Sehol sem volt senki, csak egy fehér kapitányi kabát hevert az egyik széken, az ágy mellett pedig egy éjjeliszekrény egy pisztoly, és egy dosszié foglalt helyet. A szekrényhez támasztva pedig egy tekert csövű puska támaszkodott. Sehol senki. Egy lélek sem. Talán megszűntem létezni, és ide lennék láncolva a pokol mélyén egy ágyhoz? De nem. Láncok sehol. Micsoda megnyugvás. Ezek után csak az foglalkoztatott hogy mit keresek itt. Végül, hogy megtaláljam a választ a kérdéseimre, gondoltam beleolvasok a dossziéba, de amikor a dossziéért nyúltam a karomba csontig hasító égő fájdalmat éreztem, ami egyre erősödött, miközben a kezem egyre közelebb ért a dossziéhoz, amit sikerült elvennem a szekrényről, de amikor meg akartam fogni, az kiesett a kezemből a fájdalomtól, amitől felordítottam. Pár pillanaton belül azonban a páran a szobába jöttek.
-Maga, hozzon fájdalomcsillapítót, és egy fecskendőt, azonnal!- szólt az egyik alak, akinek egy furcsa fekete cső szerű, és elágazó valami lógott a nyakában.
-Nővér, maga pedig szóljon, az ápolt feletteseinek, hogy az ápolt magához tért.- adta ki az utasítást az alak a Nővér nevű nőnek. Amikor Nővér kiment a szobából, vele szembejött az aki a gyógyszert hozta, amit nemsokkal később beadtak is adtak. Perceken belül elmúlt a fájdalmam, és így már neki állhattak annak, hogy ellássanak. A kezemet, amivel a dossziét el akartam venni, mellém rakták, ezután nemsokkal pedig egy ember kivételével mindenki kiment a helységből, ezért egyedül maradtam a fekete csövet nyakában hordó alakkal, aki megállt mellettem.
-Kész szerencse hogy túlélte a támadást uram. Nem sokon múlott hogy elvesztettük.- Jegyezte meg, miközben elkezdett jegyzetelni valamit egy papírtömbre, ami az ágyam végénél volt.
-Ahogy látom a műtét is sikeres volt. A karjának a fájdalmat eltekintve semmi baja.-Folytatta a mondandóját.
-Bocsánat, de maga kicsoda?- Kérdeztem az alakot, aki ezen kicsit el is mosolyodott.
-Én az orvosa vagyok.- Mondta, ekkor visszarakta az ágyam végére a papírtömböt, és elindult az ajtó felé.
-Érdekes név.- Jegyeztem meg, amire az orvos kicsit furcsán nézett rám.
-Mi a neve?- Kérdezte.
-Ezt én is tudom.-Mondtam, majd pillanatokon belül rájöttem, hogy nem emlékszem rá.
-Mi is?--Ez nagyon nem jó. Erre mi sem számítottunk.-Mondta, és leült a székre, amire a ruháim rá voltak terítve.
-Maga amnéziás.-Mondta.
-Ez a nevem? Nem valami szép név.- Jegyeztem meg, amire Orvos megint furcsán nézett rám.
-Ez nem a maga neve, hanem annak amiben most szenved. Magát Williamnek hívják, és ön egy haditengerész, aki egy csata alatt súlyosan megsérült.- Magyarázta Orvos.
-De ha most nem baj, tájékoztatom a feletteseit a további gondokról.- Mondta, és nagy sietve távozott. Nem szolgált valami sok információval Orvos, ezért ismét kísérletet tettem a dosszié elérésére. Lassan kinyújtottam a karomat, hogy megnézzem tényleg működött-e a gyógyszer. Amikor úgy éreztem, hogy minden rendben, elvettem a dossziét a helyéről, ahova a kezelésem után vissza került, lassan kinyitottam, amitől egy toll esett ki belőle. Nem is próbáltam a toll után nyúlni, inkább elkezdtem olvasni.
A január 25.-ei összecsapás a Skótkockás kalózokkal c. jelentés veszteségeket elkönyvelő kivonata
A fent említett dátum napján, 16 óra 00 perckor rajtaütést hajtottunk végre a Skótkockás kalózok rejtekhelyén az előírt különleges utasításokat betartva. (A hadmozdulatokat a csatolt jelentésben találják)A harc során minimális veszteségként könyvelhető el hatvan emberünk halála és az élükre állított William őrmester ...Itt véget ért a jegyzet. Feltehetőleg amiatt, mert nem tudták mit kellene ide írni. Mivel azonban én tudtam a választ, egy hirtelen ötlettől vezérelve a tollért nyúltam, és beírtam hogy "életben van, és szerintem oltári nagy hül.eség volt az ágya mellett hagyni a dossziét." Végül visszaraktam a mappát a helyére. Tudtam hogy ennek következménye lehet, de abszolút nem érdekelt. Az viszont egyre inkább izgatott, hogy Mire volt jó ez a felhajtás, ezért ismét fellapoztam a dossziét, és annak az aljában ráleltem a jelentésre.
A január 25.-ei összecsapás a Skótkockás kalózokkal
A mai napon a téglaként beépült kalózoknak, tartott személyeket kivezényeltük a Skótkockások ellen, akik mit sem sejtve a cselről, végeztek 60 kalózzal, csupán egy maradt meg a kémek közül, az is súlyos állapotban fekszik a kórházban, és nem valószínű hogy túléli a harc okozta sérüléseket....Teljesen ledermedtem a leírtakon.
~Képesek lennének ilyesmire és engem is erre a sorsra akarnak kárhoztatni? Akarok-e én tovább itt maradni, és megvárni azt hogy eltegyenek láb alól? Nem, de előbb még elolvasom mit ír még a jelentés.~ Beszéltem meg magammal a terve, miközben tovább olvastam a jelentést.
A gyanúsított kezelőorvosa által, a kapitányságra benyújtott kérvénye alapján kapott parancs szerint a foglyon gyógyszerkísérleteket hajtottunk végre, egy gyors csontforradást segítő szer tesztelése érdekében, ami pozitív eredményeket mutat már az első dózisok után is, amik a csontok összeforradását, és a törések fájdalmának csökkentését eredményezték.Eddig a gyanúsított két kezelést kapott az anyaggal, a harmadik után már szállíthatóvá válik, hogy a kijelölt helyen kivégezhessék.-Nekem ennyi elég volt. Én eltűnök innen.- Mondtam, miközben kikeltem az ágyból. Ezután elkezdtem felöltözni, de mivel a felsőruhán össze-vissza volt lyuggatva, ezért elvettem az otthagyott kapitányi kabátot, és így indultam el, de amikor kinyitottam az ajtót, lépteket hallottam, ezért résnyire visszahajtottam az ajtót, és onnét figyeltem. A léptek hangját kiadó embereket, akik mint később kiderült, Orvos és egy érdekesen öltözködött alaké voltak. Az érdekes küllemű embernek a nadrágja színben passzolt a kabáthoz, és egy két hosszúkás valami is lógott az egyik oldalán, amik nagyon tetszettek nekem, ezért el akartam kérni tőle, de jobbnak láttam inkább a helyemen maradni.
-A páciens egy súlyos fejsérülést szenvedett, ezért súlyos amnéziája van, és még az elbutulás jeleit is magán hordozza.- Magyarázta Orvos.
-Várjunk csak! Maga azt állítja hogy az az alak a kórteremben egy golyó miatt ami a fejébe fúródott, megzakkant?- kérdezte a díszes nadrágos csóka.
-Mondhatjuk így is. De szerintem egy csodával felér hogy ennyivel megúszta. Mások abba is belehalnának, ha egy puskával fejbevágnák őket, nemhogy egy golyótól. Ezt azért mondom el magának, mert értelmes embernek tűnik, és megbízom magában. Hadja itt az alakot. Kinek hiányozna. Írja be a jelentésbe hogy a kísérletek alatt meghalt, és akkor megspórolhat egy rakás munkát.- Mondta Orvos.
-Legyen. Ezen az egy alakon legalább megspóroljuk a drága golyót.- Mondta az alak, miközben mindketten az ajtó felé jöttek. Gondoltam elbújok valahová, de idő és hely híján az ajtó mögötti helyet választottam. Amikor odaértem, az ajtó kinyílt, és mindketten bejöttek. De mivel nem tudtam a szemem levenni a két hosszúkás izéről, odaléptem a díszesnadrágos alak mellé, és elvettem tőle azokat a bigyókat, amire azonnal felfigyelt.
-Maga mégis mit csinál?- Kérdezte rémülten.
-Én? Én? Mit is csinálok?- Kérdeztem magamtól, mert tényleg elfelejtettem mit akartam, ezért leresztettem a kezeimet, és megragadva az alkalmat a kezeim felé nyúlt az alak, de eszembe jutott hogy mit is terveztem, ezért, a nyakának toltam a hosszú valamit, amin csak nevetett.
-Nem hiszem hogy ha a kardot a hüvelyében hagyod, tudnál vele mit kezdeni.-Mondta, amire én a másik kardot a szám segítségével kivettem a hüvelyéből, és azt is odatoltam az orra alá.
-Szóval a neve az hogy kard. Hmm.. Szép név. Illik is hozzá. Olyan kardos alakja van.- Mondtam boldogan, majd az ablakhoz sétáltam.
-Mégis mit akar velünk?- Kérdezte Orvos verejtékezve.
-Távozni szeretnék.- Mondtam, amikor kinéztem az ablakon. Csak néhol láttam pár fehér mellényes és kék nyakkendőst, azok is ártalmatlanok voltak.
-Mégis mit tervezel? Nem tudsz megszökni. Az embereim az első gyanús jelre előjönnek.--Milyen emberek?! Nem hinném hogy olyan sok embere lenne azok után, amit a dossziéban olvastam! Egyszerűen szánalmas mire vetemedett!- Mondtam dühödten, amikor a nyakának toltam a kard helyét.
-Annyi biztos hogy ezerszer jobbak mint azok a kémek. A kormány kért fel engem kapitányi rangomnál fogva arra, hogy fedett akcióként ezzel a hadmozdulattak ártalmatlanítsam a gyanús elemeket. De ugyan mit értene egy kalóz az ilyesmihez, hiszen ti csak gyilolászni és fosztogatni tudtok!- Felelte lenézően. A hozzáállása kicsit sem tetszett, és a "kalóz" megszólításra harag gyúlt a lelkemben, amitől eleresztettem az egyik kardot, ami miután földet ért, lábammal elkaptam, és egyenesen a vállába döftem. Ekkor egy pár szó futott végig az agyamon, amit valamikor, valahol hallottam, de nem rémlett mikor.
-Kalóznak nevezzük azokat az egyéneket, akik ellenállva a Világkormánynak, fosztogatnak és emberi életeket oltanak ki saját céljaik elérése érdekében.--Nekem te ne prédikálj! Attól nem leszel jobb ha kívülről fújod a tankönyveket! Attól te még kalóz maradsz!- folytatta tovább a Kapitány.
-Te sem vagy külömb mint a kalózok, ember!! Te mit tettél?! Azért mert parancsot kaptál arra hogy végezz velük, ugyanolyan utolsó féreg vagy mint azok akik ellen küzdesz! Hiába szent a célod, ha vérben ázik az az ösvény amit kijelöltek neked!- Mondtam, amikor kihúztam a kardot a vállából. Ekkor Orvos odament hozzá, és elkezdte a sebeit ápolni, közben valamit magyarázott neki. Ezalatt én kilógtam az ajtón, egyenesen a folyosóra, ahol már három fehérmellényes várt rám. Óriási kardokkal felszerelkezve.
-Állj meg a hadi...-Végig sem mondta, máris lekevertem neki egyet az öklömmel, egyenesen az arcába és ugyanazzal a mozdulattal kitekertem a kezéből a nodachiját, amit a társai azzal akartak honorálni hogy egyszerre indítottak ellenem csapást. A támadásukat a frissen szerzett katanával hárítottam. Ezek után az egyiket lefejeltem, a másikat pedig a nodachi lapjával tarkón vágtam. Végül mindannyian a földön feküdtek. Innentől már sima utam volt és kijutottam az épületből, de a sebzett vállú Kapitány még az ajtóból kiabált.
-Eddig senki sem csúszott ki a kezemből! Te sem húzod majd sokáig!!-Úgy gondoltam nem méltatom válaszra a fenyegetőzését, ezért otthagytam az ajtóban, és elrohantam a lehető legmesszebbre. Pár órás futás után elértem egy kis falut, ami eléggé otthonosnak bizonyult, és azóta is ott vagyok, és várom a csodát.
Tárgy: William előtörténete 
Szomb. Május 21, 2011 2:53 am
