Goa városa

Ez is egy átlagos napnak indult. Goa bejáratánál igyekeztem eladni a saját készítésű gyógyszereimet és vitaminjaimat remélve, hogy kiegészíthetem az orvoslással keresett vagyonomat, sajnos azonban az üzlet nem ment túl jól, de szerencsémre egy csapat idegen lépett be a városkapun. A ruházatukból és a felszerelésükből ítélve kalózok lehettek és némi gondolkodás után már készen is állt a tervem, hogy miként kopasszam meg őket.
- Jöjjenek emberek tegyenek szert önök is a halhatatlanság hihetetlen erejére! – Kezdtem el kiabálni ügyelve arra, hogy a kiszemelt áldozataim is meghallják. – Hála ezeknek a különleges gyógyszereknek, önök is legyőzhetetlenné válhatnak. – Ettől egy kisseb tömeg gyűlt körém köztük a kalózok is.
- Miféle szer lenne ez? – Kérdezte egy középkorú borostás férfi, akit én a kapitánynak könyveltem el.
ˇBingó.ˇ- Nos, ez egy rendkívül ritka növény gyökeréből készült sűrítmény, amit csak a Grand Line-on lehet megtalálni.
- És?
- Különlegessége, hogy ha beveszi ezt a pirulát, akkor a testében lévő szövetek hihetetlen gyorsasággal regenerálódnak.
- He?
ˇÉs még ostobák is. ennél jobb nem is lehetne.ˇ - Örültem magamban. - A sebeik pillanatok begyógyulnak, legyen az akár mekkora.
- És mi a bizonyíték arra, hogy tényleg működik? – kérdezte gyanakvóan.
- Óóó az én szavam nem elég biztosíték? – Kérdeztem lágy hangon miközben előre hajoltam, előtérbe helyezve ezzel a dekoltázsom.
- Rohadtul nem. Menjünk! – Felelte ingerülten.
ˇKifogtam Gray Terminal egyetlen meleg kalózát.ˇ- Mérgelődtem- Várjon! Bizonyítékot akar? – Elővettem a táskámból egy zöld pirulát és egy pisztolyt. – Ott az a róka. – Mutattam rá, aki a szemét között turkált. – Figyeljenek csak- Odadobtam a pirulát az állathoz, ami egy darabig szagolgatta majd megette, én pedig vártam pár másodpercet és fejbelőttem. A róka eldőlt vonaglott párat majd úgy maradt.
- Nem úgy néz ki, mint aki túlélte.
- Csak figyeljen! – Pár pillanat múlva a róka felkelt megrázta magát és elszaladt. A kalózok és a többi bámészkodó pedig hüledezve nézték.
- Megveszem az őszeset!- Kiáltott fel izgatottan a kapitány és eladtam neki az összes csodaszert, ami valójában csak egy kis vitamin sűrítmény volt. Miután elvonultak én is elpakoltam és elindultam hazafelé, félúton pedig a róka is csatlakózott hozzám.
- Szép volt Maya. El se hiszem, hogy bevették, remélem a festék lövedék nem ütött nagyot? – Ő erre csak egy vidámat vakkantott, amit én úgy vettem, hogy semmi baja. Másnap ugyan azon a helyen próbáltam árulni, ismét csak mérsékelt sikerrel.
- Hát itt vagy te kis szajha!- A tegnapi kalóz csapat egy része jött vissza.
- Csak nincs valami baj? – Kérdeztem ártatlanul.
- A kacatod, amit ránk sóztál semmit nem ért! – Kiabált rám.
- Hopsz.. Elfelejtettem volna megemlíteni, hogy nem minden emberen működik?
- TÖBB EMBEREM MEGHALT ÉS MÉG TÖBBEN MEGSÉRÜLTEK!- ezúttal már üvöltött a dühtől. – Ezért kibelezlek. - Előrántotta kardját és elindult felém.
- Erről én nem tehetek! – Szabadkoztam. – És. hogy lásd, menyire sajnálom a dolgot, visszaadom a pénzt és ellátom a sérültjeiteket, ugyanis orvos vagyok.
- Ha megint átversz, kinyírlak!
- Nem foglak, nyugi!- Felmentünk a hajójukra és megvizsgáltam a betegeket.
ˇHmm… a legtöbbjük csak könnyebben sérült meg. Néhány öltés és fertőtlenítés után pár nap múlva már jobban is lesznek.ˇ- Állapítottam meg magamban a diagnózist
-Elég súlyos a helyzet – Fordultam a kapitányhoz- Sürgősen el kell látnom őket különben mind, meghalnak.
- Akkor mire vársz még? – Felelte aggódóan a kapitány. - Siess és gyógyítsd meg őket!
- Kell néhány felszerelés a házamból.
- Rendben, Elküldök veled valakit. – Miután összeszedtem a holmim és Mayát visszamentem a hajóra és elláttam a sérülteket.
- Nagyon köszönöm kislány. – Hálálkodott, mintha nem is miattam történt volna ez az egész. – El kéne egy ilyen nagyszerű orvos a fedélzeten. Csatlakozz hozzánk és te is részesedhetsz a kincseinkből.
- Szívesen. – Nem sokat hezitáltam, mert már így is túl sok időt töltöttem Goa városában ideje hogy végre elinduljak a Grand Line-ra. A Hajó még aznap elindult és két napig utaztunk. A kalózok hamar befogadtak és a ma este hatalmas mulatságot rendeztek a tiszteletemre.
- Na és mi lesz a következő úti cél? Remélem, hamarosan útnak indulunk a Grand line Felé.
- Megőrültél? Mi oda soha nem fogunk menni! Bőven van itt elég falu és sziget, amit kifoszthatunk, miért mennénk máshová? Most Gecko island felé hajózunk, a fedélzetről már láthatod a szigetet. Holnap reggel kiraboljuk a várost.
ˇNa, remek. Akkor sürgősen le kell lépnem innen.ˇ
-Nagyszerű ötlet – Mosolyogtam rá. Később már mindenki holt részegre itta magát, úgyhogy ez remek alkalom arra, hogy meglépjek, de előtte vissza akartam szerezni a pénzem, ezért a kincstárba indultam, de ott az őr az utamat állta.
- Mit képzelsz hová mész? Lehet, hogy másokat bepalizhatsz, de engem nem fogsz! Húzz vissza a fedélzetre.
ˇNocsak, valakinek van egy kis esze?ˇ- Gondoltam magamba és már-már zavarba ejtően közel hajoltam az őrhöz és ismét elővettem a lágy hangomat.
-Ugyan már. Úgy szeretném látni, hogy a mi hatalmas kapitányunk miféle kincseket őriztet egy ilyen nagy és erős férfival.
- Takarodj, még szépen vagyok!- morogta, ahogy félre lökött.
ˇItt mindenki meleg?ˇ- Kérdeztem magamtól miközben megmarkoltam a fickó arcát és teljes erőmből nekicsaptam a fejét a hajó falának. Mivel nem számított rá nem tudott ellenkezni és a feje nagyot csattant a deszkán és eszméletlenül összeesett, én pedig elvettem tőle a kulcsokat. Meglepetésemre tényleg rengeteg kincset gyűjtöttek össze, de ezeket úgyse tudtam volna magammal vinni ezért csak a kézpénzt markoltam fel. Már minden készen állt, hogy elszökjek. Leengedtem egy csónakot, a hajó oldalán és beledobtam a cuccaim.
-Ott van! – A nemrég kiütött őr kiabált oldalán a hajó legénységével és a kapitánnyal.
- Szemét kis ribanc most véged!
-Háát izééé.. – Próbáltam valamit kitalálni, de nem volt rá szükség mivel a hajó lőszer raktárában hagyott robbanószer épp időben robbant fel megrázva az egész hajót.
- Ugorj Maya – a kis róka vakkantott majd leugrott a csónakba.
- Nem menekülsz!
- Kapd el!
- Mi a..? – Még mielőtt bármit is tehettek volna még egy utolsó bombát dobtam feléjük, amit a raktárból csórtam pont az ehhez hasonló alkalomra, aztán én is kiugrottam, zuhanás közben még halottam, ahogy a bomba felrobban és a kapitány éktelenül káromkodik.
- Viszlát, barmok. – Kiabáltam nekik a csónakról miközben eveztem Gecko Island felé, közben pedig végig néztem, ahogy a kalózhajó szép, lassan elsüljed


Csodás manővereidnek hála a lopás és a kalózok elsüllyesztése sikeres, amikor pedig a pénz értékét nézed meg a kezedben, akkor 20.000 ßellit számolsz pluszban, az addigiekhez képest! - Franky