¤ MugiwaraDarkBB ¤

Eichiiro Oda: One Piece c. Mangájának alapján készült Fórumos Szerepjáték! Csatlakozz Te is és kalandozz a végtelen tengereken!
 
HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Gray Terminal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Silvers Rayleigh
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 118
Regisztráció ideje : 2010. Jul. 09.

TémanyitásTárgy: Gray Terminal   Vas. Ápr. 10, 2011 7:54 am

Üdvözlet, Fuyuma, Shabranigdo és Zoel!

Mint tudhatjátok, a kalózok élete nem csak játék és mese. Néha elég kellemetlen és undorító helyeken is meg kell fordulniuk, mint most nektek! Mindhárman Dawn Islandról indultok, azon belül Gray Terminalról. Egyelőre még nem találkoztatok egymással, egymástól függetlenül juttok el erre a helyre. De hogy hogyan, azt tőletek szeretném tudni! Néhány útmutató:
a) Amennyiben találkoztok bárkivel, és érdeklődtök a helyről, óva int titeket (vagy pletykaszinten másokat) attól, hogy a kaland kezdetének napján ott legyen, de végül ott fogtok kikötni.
b) A posztotok kora reggel érjen véget.
c) A környező erdőktől viszonylag messze kell lennetek (jó mélyen a szemétdombban).

Sok sikert!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fuyuma Sadoishi
Kalóz
Kalóz
avatar

Hozzászólások száma : 20
Regisztráció ideje : 2011. Mar. 25.
Kor : 26

Karakter Információ
Tapasztalat:
370/8000  (370/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: 20.000 ßeli

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Hétf. Ápr. 11, 2011 12:21 pm

Már több, mint egy hete zötykölődhettem a tengeren azon a kis halászcsónakon, bár magam sem tudom, hogy pontosan mióta, egy idő után elfelejtettem számolni a kegyetlen napokat, mert a végén már az élelmem is kifogyott és vizem is a végét járta. "Most komolyan itt fogok megpusztulni, ebben a rohadt kis ladikban, csak mert nem tudok kajót kezelni? Ez még viccnek is rossz! - szitkozódtam magamban, mint már egy-két napja, amikor egy váratlan látvány tárult elém, szigetet láttam! Már éjjel volt, így nem lehetett sokat látni, de hála a fáklyáknak ki tudtam venni a távolból is, végre szárazföld közelébe értem! "Nem hittem volna, hogy ez is bekövetkezik, de hálát adhatok mindennek, hogy csónakot kötöttem el, és nem hajót... Így kis evezéssel hamar kint leszek a parton! - örültem meg magamnak, majd elővettem az evezőket, és elég nagy lendülettel vágtattam is neki, hogy a szigethez érjek. Nem tudom, hogy pontosan mennyi idő telhetett el az között, hogy észrevettem a szigetet, és hogy partot értem, de eléggé megizzasztott ez az evezés. Immáron fáradtan, éhesen és némiképp szomjasan hagytam el a csónakot, majd miután összeszedtem a dolgaim belőle a biztonság kedvéért, nagy erővel szeleltem be a faluba, hogy találjak egy fogadót. Némi keresés után találtam is egy fogadót, ahova becsörtettem, leültem egy pult melletti székre, majd a fogadót vezető hölgy irányába néztem.
-Jó estét, valami ételt és italt kérnék, ha lehet. Minden megfelel, amíg ezt a két opciót betöltik. - jelentettem ki szinte azonnal, amire a hölgy meglepetten válaszolt.
-Elnézést, de záróra van, jöjjön vissza holnap. - mondta, amire csak egy kétségbeesett tekintettel tudtam lereagálni a dolgot. - Na jó, egye fene, ha van pénze akkor önt még kiszolgálhatom. - nézett rám kérdő tekintettel.
-Attól nem kell félnie hölgyem, - szedtem elő a zsebemből némi pénzt, amit az asztalra tettem. - nem kihasználni jöttem önt, hanem vásárolni. - mosolyodtam el, mert a hölgy mosolya azt sugallta, hogy bőven elég a pénz, így végre ételhez juthatok.

Némi várakozást követően elém rakott egy jó kupa sört, meg három óriási, és nagyon finomnak kinéző szendvicset.
-Ennyi mind kijön ennyi pénzből? - néztem a hölgyre szinte csillogó szemekkel.
-És ez mellé még a sör újratöltése is egyszer - mosolyodott felém.
Ez volt a végszó arra, hogy neki lássak az elém rakott szendvicsek pusztításába. Az elsőt szinte pár másodperc alatt ki is végeztem, ám az utolsó falat kissé megakadt a torkomon, amit egy jó nagy korty sörrel segítettem így tovább.
-Nem kell így sietni, a szendvicsek tartalma már halott, nem fognak elfutni! - nevetett felém, amire én is elmosolyodtam, majd folytattam az étkezést.
Miután kivégeztem a szendvicseket, na meg az első kupa sört is, a hölgy újra töltötte a korsóm, majd innen jött némi kérdezősködés is részemről.
-Elnézést, deeee megkérdezhetném, hogy hol vagyok pontosan? - tettem fel a kissé kínos kérdést.
-Hogy érti ezt? Hát Dawn Islanden, azon belül is Goa városában! - értetlenkedett.
-Oh, értem, köszönöm! - mosolyodtam el kissé zavartan, ami abból eredett, hogy lövésem nem volt mégis hol lehet ez a Dawn Island, még életemben nem hallottam róla.
A kocsmáros szinte mintha tudta volna, hogy ezt gondolom elnevette magát.
-Honnan jött? Mert az biztos, hogy nem ide valósi, bár ez elég egyértelmű is a kérdéséből, ha pedig megtudom, hogy honnan jött, akkor talán tudok segíteni behatárolni önnek. - mondta egy mosoly kíséretében.
-Hát, én Shimotsukiból jöttem. - mondtam ki ridegen, amire a kocsmáros szemei elkerekedtek.
-És melyik hajóval jött? Nem kis távra van innen Shimotsuki! - értetlenkedett, amire én felnevettem.
-Hajó? Ugyan! Halászcsónekkel vetődtem erre! - mondtam egy széles vigyor kíséretében.
-Hát kész, maga teljesen hibbant! - mondta ki ridegen és kissé lemondóan, amikor észrevette, hogy mit mondott. - Ööö, elnézést, nem ezt akartam mondani... - próbálkozott volna magyarázkodni, ám csak legyintettem egyet, felhúztam a söröm, majd megszólaltam.
-Ugyan, nekem ez csak dícséret! - nevettem el a dolgot, majd kissé komorabbra vettem a figurát, de a mosolyt nem töröltem le az arcomról. - És netán tudna mondani egy szállót, ami még nyitva van? Nem sok fényt láttam égni, miközben errefele támolyogtam éhesen, de valahol mégis kell aludnom! - mondtam ki, remélve, hogy hátha megszán, vagy tud ajánlani egy jó helyet, ám eléggé lehangolt, hogy megrázta a fejét.
-Sajna nem, ilyenkor már az összes hely sajna zárva van. - mondta minden szócséplés nélkül.
-Értem, akkor marad az alternatív verzió... Van valahol a szigeten egy erdős rész? - tettem fel a kérdésem, amire ő csak felhúzta a szemöldökét?
-Vanni van, nem túl messze a város kapujától... De mégis minek az? - értetlenkedett.
-Hogyhogy minek? Hát pihenni! El sem tudja hinni, hogy milyen jókat lehet olykor egy erdőben aludni! - nevettem fel.
-Hát ééén, ööö, nem igazán ajánlanám azt a környéket. A Gray Terminal az pont a kapu és az erdő közé esik, amit nem ajánlok senkinek... nem biztonságos vidék! - mondta láthatóan aggódó arccal.
-Értem, köszönöm, akkor lehet kicsit bunkóság lesz, de megpróbálok majd valami helyet keresni magamnak a városban. Mégegyszer köszönöm a finom szendvicseket, na meg a sört! Viszlát! - köszöntem meg a tanácsot, na meg az élelmet, majd elindultam a város kapuja fele.
"Nem érdekel, hogy biztonságos-e ez a Gray Terminal, avagy sem, nekem akkor is pihennem kell valahol...!" - mormogtam magamban amint megkértem az őrt, hogy engedjen ki. Kissé furcsállta a kérdést, de nem állt az utamba, inkább megtette. Látszott rajta, hogy szívesebben szabadulna meg tőlem, minthogy kérdezősködjön. Amint kimentem, a kapu már csukódott is mögöttem. Nem túl sokat láttam sötétben, de annyi kivehető volt, hogy ez durvábban nézett ki, mint egy város nyomornegyede. "Szeméthalmok között embertelenül élni... Kegyetlenség." - gondoltam az első látvány alapján, majd útnak indultam, feltételezhetőleg az erdő irányába. Menetközben lassan kelt fel a nap, majd amikor már valamit ért is a nap fénye, akkor körbenéztem, és láthattam, hogy körülbelül ennek a szemétkupacnak a közepén lehettem, és már nem volt túl messze az áhított erdőm.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zoel Taffy
Kalóz
Kalóz
avatar

Hozzászólások száma : 9
Regisztráció ideje : 2011. Mar. 29.

Karakter Információ
Tapasztalat:
210/8000  (210/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: -

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Hétf. Ápr. 11, 2011 9:15 pm

A bujkálással töltött idő túl gyorsan és kimerítően telt. Goa, a város ahol kikötött a cirkáló túl tiszta és rendben tartott volt ahhoz, hogy ne tűnjek fel sehol. Nyomornegyednek nyoma se volt és még a szegényebb környékek is, a városfalhoz kifelé közeledve, rendezettek voltak annyira, hogy a lakók mindenütt azonnal kiszúrjanak. Egy ilyen helyen lopni kész öngyilkosság lett volna, hipp-hopp elfoghattak és már toloncolhattak volna a tengerészek elé, akiknél máris egy rakás rossz pontom van...

Így jutottam el a negyedik nap végén a Gray Terminalba. Egy tolvajt követő ricsajt és az üldöző városi őrséget követtem távolról, majd figyeltem, ahogyan a sötét alak eltűnik egy szemétcsatornán a fal alatt, a katonák pedig gyakorlatilag azonnal feladják a kutatást amikor a tolvaj eltűnt a falon kívül.
Nem volt más választásom nekem sem, alig aludtam és ettem, hiszen folyton a polgárok vagy az őrség szemeitől féltem így egy olyan hely is azonnali boldogságnak tűnt ahová a katonák nem mernek bemenni - nem mellesleg pont ezért tűnt jó helynek. Veszteni valóm se volt már, a késem és a hajóról lopott szablyám volt már csak nálam, meg egy kis karamell, amit a helyi édességboltból loptam csak órákkal korábban.
Ahogy az őrség lelépett, tehát én is követtem a fickó nyomát. A szemétcsatornába bújtam, majd elengedtem a peremét és pár méteres csúszás után egy puha, de csörgő-zörgő landolásban volt részem. Szemeteszsákok tucatjai voltak alattam, majd amint jobban körbenéztem láttam, hogy a tucat nem elég jó kifejezés - inkább tucatszor millió zsák lehetett körülöttem egészen addig, amíg a szemem ellátott. A szürke-fekete hegyeken-dombokon túl csak a tenger látszott, így gondoltam nem is indulok arra, majd eszembe jutott, hogy szinte szédelgek a fáradtságtól, így csupán annyira indultam el végül, hogy még használható kartonokat-dobozokat találjak. Pár percbe tellett, hogy összeszedjek annyit amiből egy jól megálló és minden oldalról eltorlaszolt kis sátrat kerítettem, majd bevonultam aludni.

Különös, hogy mennyire hamar hozzászoktam, vagy inkább nem is törődtem a szagokkal és a rovarok hadával az éjjel, de az eredménye megvolt, mindkét oldalról. Kipihenten és egyszerre saját szagomtól és a rajtam mászó bogaraktól frusztráltan ébredtem arra, hogy tőlem alig egy kőhajításnyira megérkeztek az első hajnali szemétszállítmányok, pedig a nap még éppen csak felhomályosította a horizontot annyira, hogy a szeméthegyek mindennél szürkébbek legyenek a még színtelenül világos hajnalon...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shabranigdo
Kalóz
Kalóz
avatar

Hozzászólások száma : 9
Regisztráció ideje : 2011. Jan. 28.

Karakter Információ
Tapasztalat:
250/8000  (250/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: 250.000 ßeli

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Kedd Ápr. 12, 2011 4:30 am

Amikor megérkeztem Dawn Islandra Goa Királyságba első dolgom az volt, hogy körüljárom a várost. Délre sikerült is, de feltűnt valami az utcák és még a sikátorok is tiszták voltak, túl tiszták más városhoz képest. Nagy nehezen megtudtam, hogy a szemetet a fal túloldalára az úgynevezett Gray Terminálhoz szállítják. Mellesleg a szegények is itt élnek. A városban járkálva észrevettem, hogy valaki követ. Nem kellet sok idő mire kiderült, hogy a városi őrség az. Próbáltam lerázni őket, de nem ment.
- Átkozottak ragadtok, mint légy a légypapírra! – mérgesen mondtam.
De mire kimondtam előttem megjelent két őr. Szerencsére még nem vettek észre így mögéjük lopóztam és leütöttem őket. Gyorsan félrehúztam a testüket és tovább futottam. Fél órája futkorásztam már a városba, amikor úgy döntöttem, hogy elbújok egy kocsma raktárában és ott várom, meg hogy lecsillapodjanak a kedélyek.
A nagy futkorászásba már eléggé megszomjaztam így felnyitottam egy hordót. A nagy ivászatba belefeledkeztem, és amikor felébredtem egy szeméttelepen találtam magam.
- Hogy kerültem ide és miért vagyok ennyire rosszul? - mondtam miközben fel próbáltam állni, de nem sok sikerrel. Ja, már emlékszem tegnap az a tíz hordó saké és a tíz hordó rum kicsit betett. Utána megjelent a tulaj és menekülnöm kelletett.
Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam körülnézni miközben próbáltam visszatartani magam, hogy ne dobjam ki a taccsot a szagtól.
- Nekem is pont ilyen helyen kell legyek másnaposan ez az én szerencsém.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silvers Rayleigh
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 118
Regisztráció ideje : 2010. Jul. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Szer. Ápr. 13, 2011 7:11 am

Nemcsak büdös és ronda a hely, de még csak szerencsétek sincs. Nem ti vagytok a szeméttelepen az egyetlen jelenlévők, mindannyiótokat három, eléggé rossz bőrben lévő pasas vesz körbe. Nem néznek ki túl veszélyesnek.

Fuyuma Sadoishi: Téged leginkább a jól kinéző ruháid miatt vesznek körbe, és először "szép" szóval, majd egyre erőszakosabban próbálnak kirabolni téged. A vezetőjük, akivel beszélsz, egy veled egymagas, magabiztos fickó. Első szavai:

- Nem biztonságos ám errefelé a járás! De ha nekünk perkálsz, akkor biztos, hogy ép bőrrel átjutsz!
Mindegyikőjük késekkel van felszerelve.

Shabranigdo: A másnaposságod egy kevés tántorgást okoz, ami miatt a fent említett három úriember úgy érzi, könnyű préda leszel, testméreted ellenére. Ők nem próbálnak veled egyezkedni, hanem megosztani a figyelmed, és leütni téged. Ennek megfelelően vasrudakkal vannak felszerelve.

Zoel Taffy: Föléd is három ember tornyosul.

- Te, láttad itt már ezt a kölyköt? - kérdezi az egyikük, mire a hozzád legközelebb levő így felel:
- Még sosem. Ha itt akarsz élni, nem árt, ha egy bandához csapódsz. És mi leszünk az a banda! - fordul feléd a fickó. Feltételezem, hogy nem akarsz hozzájuk csatlakozni, amit ők nem néznek jó szemmel.
Vérmérsékleteteknek megfelelően rendezzétek le a pasasokat. Amennyiben harcoltok, meghallhatjátok a többiek csatazaját, és találkozhattok is. Posztotok addig tartson, hogy ti nyertek, illetve találkozhattok is egymással!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fuyuma Sadoishi
Kalóz
Kalóz
avatar

Hozzászólások száma : 20
Regisztráció ideje : 2011. Mar. 25.
Kor : 26

Karakter Információ
Tapasztalat:
370/8000  (370/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: 20.000 ßeli

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Csüt. Ápr. 14, 2011 12:35 pm

Éppen próbáltam magam ismét áthámozni egy szeméthalmon, hogy végre kidőlhessek a hőn áhított erdőmben, amikor három fura alak toppant be elém, majd az egyik előbb lépett két lépést, kissé előre dőlt, majd kinyújtotta felém a jobb karját.
-Nem biztonságos ám errefelé a járás! De ha nekünk perkálsz, akkor biztos, hogy ép bőrrel átjutsz! - kezdte is meg minden bemutatkozás, vagy köszönés nélkül.
"Ez most komolyan belőlem akar pénzt kicsikarni...?" - lepődtem meg kissé, amit ők úgy vehettek, hogy fizetek nekik, mert széles vigyorra húzták a szájuk.
-Bocs skacok, úgy érzem, hogy meg tudom magam egyedül is védeni néhány semmirekellőtől, de igazán kösz az ajánlatot! Na, én akkor ezzel tovább is álltam, pá! - próbáltam egy semmilyen fejjel ezt közölni velük, ám ahogy próbáltam volna ellépni mellettük, az iménti férfi elkapta a vállam.
-Látom nem érted, hogy itt nélkülünk neked reszeltek! - mondta ismét egy vigyor kíséretében, ám én erre csak úgy reagáltam, hogy lesöpörtem a kezét a vállamról, majd próbáltam tovább állni, de a másik két fickó is elém állt.
-Keresgessetek inkább a szemétben, hátha találtok valamit, ami érhet valamit. Akkor egyrészt engem nem zavartok a baromságaitokkal, másrészt ép bőrrel is megúszhatjátok a dolgot. Na? Szerintem tisztességes ajánlat. - mondtam, miközben hátrafordultam a beszédes fickóhoz, aki valószínűleg a csürhék vezére lehetett.
-Te most komolyan szórakozni akarsz velünk?! Azt hiszed, hogy ennyivel elintézed a dolgot?! Na perkálj minnél hamarabb, aztán már futhatsz is el, ahogy eddig is próbáltad. - mondta magabiztosan, ahogy próbált lenézően tekinteni rám.
-Szerintem rossz embernél próbálkozol, hülyegyerek. Inkább a szinted beli csürhékkel kártyázz, az jobban áll neked. Na inkább takarodjatok előlem, mielőtt tényleg kihoztok a sodromból! - figyelmeztettem őket, ám gondoltam, hogy ez nem segít, így az orvosi felszereléseimet letettem a földre.
Ekkor a kis beszédes elővett egy kést és már tiszta ideges fejjel nézett rám.
-Na, ide az összes pénzeddel, meg értékes holmiddal, vagy felnyitlak! - kezdett el agresszívkodni, ám a szójárása miatt nem bírtam megállni, hogy ne ülljön ki egy széles vigyor az arcomra.
-Hohóóó, szóval azt mondod, hogy felnyitsz?! Itt ha valaki felnyit akárkit is, az maximum én leszek! ÉRdekel, hogy ilyen kis senkiknek is vajon ugyan úgy néznek ki a belsejei! - mondtam az iménti vigyor kíséretében, majd megindultam a férfi felé.
Látszott az arcán a meglepettség, hogy én közeledtem felé, nem teljesen barátságos szándékkal. Próbált szúrni egyet felém, de nem igazán jött össze neki, a keze remegett, és nem is igazán volt túl nagy erő benne, így könnyen oldalra fordulva kikerültem, majd megragadtam a kezét. Egy erősebb szorítás hatására el is engedte a kést, ami a földre esett, és a férfi arcára kiült a fájdalom is, nem csak az ijedtség. Ekkor jobb könyökömmel eltaláltam a férfi arcát, és éreztem, hogy a könyököm alatt szilánkosra törik az orra, ám nem hagytam ennyinél abba. Fordulatból egy bal horgot kapott oda, ahova előtte a könyököm is betalált, és a férfi összeesett a szeméthalmazon.
-Rohadt kis senki! - mondtam egy elég erős, és nem kevésbé dühödt hangszínen, majd beletapostam a férfi arcába.
Némi csörgés jött, majd a férfi nem mozdult. Lassan vörös szín lepte el a férfi feje körül a szeméthalmazt, valószínűleg valami megvághatta a nyakát vagy fejét.
-Hát ez sem kel innen már fel... - mondtam lemondóan, mert nem hittem volna, hogy valaha is ennyire fel tud dühíteni egy akadékoskodó kis senki, bár tény, hogy az ember fáradtan ingerültebb szokott lenni.
-Na még valaki, avagy ennyi volt a móka? - fordultam a másik két fickó felé, akik szintén menetközben elővették a késük, de most csak remegve fogták. - Ha nem futtok, az azt jelenti, hogy nincs vége a mókának, ugye? Akkor majd vezetem én a táncunkat! - indultam meg a két férfi felé.
Mindketten próbáltak két oldalről egyszerre mellbeszúrni, bár igen gyenge próbálkozás volt. Elvetődtem a lábuk fele, majd a lendületemmel ki is szedtem őket alóluk. Az egyik férfi igyekezett minél gyorsabban felpattanni, de már késő volt, mögötte voltam, és megöleltem a fejét egy keresztfogásban.
-Jó éjt, pajti! - búcsúztam el tőle, amjd kitekertem a nyakát.
A másik férfi még mindig nem mozdult, így gondoltam, hogy megfordítom, nem-e csak tetteti, hogy megússza minden verés vagy akármi nélkül, de tévedtem. A kés benne állt a mellkasában a markolatig, szerencsétlenül esett amikor kirúgtam a lábát. Amikor végignéztem a három hullán sóhajtottam egyet.
-Ti komolyan tudtatok valamit, hogy egyrészt feldühítsetek, másrészt ennyire kihozzátok belőlem a szadizmusom, ilyen rövid idő alatt.
Ez után felvettem az orvosi felszerelésem, és ismét célnak vettem az erdőt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shabranigdo
Kalóz
Kalóz
avatar

Hozzászólások száma : 9
Regisztráció ideje : 2011. Jan. 28.

Karakter Információ
Tapasztalat:
250/8000  (250/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: 250.000 ßeli

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal    Csüt. Ápr. 21, 2011 9:42 pm

Tántorogva haladtam előre, amikor mozgást halottam.
- Patkányok!
De tévedtem három ember volt az, aki a zajt csapta. Mindegyik eléggé le volt strapálva. Közelebb jöttek miközben az egyik megszólalt:
- Maga mit keres itt? – rekedtes hangon kérdezte.
- Kicsit eltévedtem!
Amire kimondta a mögöttem lévő kettő felvettek egy-egy vasrudat és mögém osontak. Azt hitték, hogy nem veszem, észre mivel másnapos vagyok. És ez lehetett az oka annak is, hogy nem féltek tőlem. Megpróbáltak leütni, de nem hagytam és oldalra ugrottam. De nem kelletett volna, mert rögtön elkezdtem hányni. Ezen a támadóim még jobban felbátorodtak és még nagyobb harci szellemmel támadtak rám. A támadásaik nem voltak nagyon erősek sem veszélyesek, de azért nem vettem őket fél válról. Ha nem lennék, másnapos nem venném őket komolyan. Tántorogva kerültem ki minden csapást.
Majd egy gyors mozdulattal elkaptam jobb kezemmel az egyik kezét, a bal kezemmel a másik fegyverét. A harmadik azt hitte, hogy így most végtelen vagyok, de nagyot tévedett nem számolt a farkammal. Elkaptam a lábát és gyorsan kirántottam azt. Utána feldobtam a másikat a levegőbe a harmadikat meg megajándékoztam a jobb öklömmel. Majd hasba rúgtam őket mindegyik repült vagy öt-hat métert. Direkt nem rúgtam erőset nem akartam megölni őket. Vártam a folytatást, de elmaradt mind a három a szemétben feküdt. A leckét megtanulták így tovább indultam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zoel Taffy
Kalóz
Kalóz
avatar

Hozzászólások száma : 9
Regisztráció ideje : 2011. Mar. 29.

Karakter Információ
Tapasztalat:
210/8000  (210/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: -

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Szer. Május 18, 2011 4:00 am

A fickók törvényen kívüliek voltak, semmi kétség, ahogy a terület is minden volt, csak nem az, ahová bármiféle őrség vagy akár a tengerészet keze elér. Nekem ez jól jött, legalábbis egyelőre, a kis banda pedig pont kapóra jött, hogy kérdezhessek párat.
-Hah, végre valahol nem elkergetni, vagy bezárni akarnak. Taf vagyok - felálltam és leporoltam magamat, majd feléjük néztem. Talán nem arra számítottak, hogy a kölyök akit itt találnak egyből nekiáll ismerkedni, mi több elfogadja az ő szabályaikat, de az egyikük végül közelebb lépett.
-Okos döntés, kis barátom. Gyere velünk, a többi banda is bizonyára kinn van már. Ilyenkor az éjszakai szállítmányokat gyűjtjük be.
-Miféle hely ez - kérdeztem, mire elnevették magukat, és meg is jegyezték, hogy bizonyára nem vagyok idevalósi.
-Ez a Gray Terminal, Goa királyságának a szeméttelepe. A népek a városban igen nagy luxusban élnek, szóval a szemetükön is elél egy kisebb városnyi. Igaz csak a magunkféle - azzal a fickó nevetett, én meg nevettem vele, és vigyorogtam. Örülhettem volna; ide a tengerészek bizonyára nem követnének, de hogy én sem itt kezdek új életet, és én sem itt fogok tengerre szállni az biztos. Legalábbis egyelőre annak tűnt.
-Mihez értesz fiú?
-Mihez értek?
-Ja, mihez értesz. Tudod, ami itt érték nálunk, amiből megmented magad meg amiből pénzt vagy cuccokat szerzel - nem kellett sokat gondolkodnom. Rá is vághattam volna, hogy tanultam tőrrel és karddal is vívni, meg lőni, de már nem magyarázhattam volna meg, hogy hol is tettem, ugyanis az ilyesmiket vagy a tengerészeknél, vagy seregben tanulhat bárki is, azok pedig nem lennének túl jó ajánlólevelek...
-Dráma.
-Dráma? Az mi?
-Színészet, szerepjátszás...
-Az meg mi a francnak? Mész te - kezdte volna, de inkább megragadtam a lehetőségemet, hogy bizonyítsak egy kicsit. Az övéből kirántottam a tőrét, majd magamba szúrtam - azaz csupán az úgyis rongyos ingemet szúrtam át, és a penge végigsiklott a hasfalamon, hog aztán az egyik karomat görcsösen berántva megtartsam, mintha már a fájdalomtól szűkölnék. A férfiak meglepődését csúf grimasz váltotta fel. Ők már tudták milyen egy érzés lehet késsel a hasban szenvedni, már valószínűleg használták a fegyvereiket nem egyszer.
Az én játékom pedig ment tovább. Nem játszottam túl, nem adtam monológot, ez nem színház, a gyilkosoknak nem dráma kell, hanem gyors és csendes halál, ahogyan ők megszokták - összeestem, a penge estemben felkarcolta az oldalamat, én pedig egy nyögéssel nyomtam el annak fájdalmát, majd elernyedtem, szépen egyenletesen, nem egyszerre, mint aki t valamiféle nem létező színdarab szelleme visz el. A fickók pár másodperc múlva közelebb léptek, és akitől elvettem a tőrét belém rúgott, hogy átforduljak a hátamra. Nem segítettem neki, minden pillanatommal azon voltam, hogy nehogy felnyögjek a rugástól, így csak féloldalra billentem. A kés a karom és az oldalam közt volt, az ingem pedig vértől foltosodott, az iménti keskeny vágás apró maradékától.
-Ez tényleg megölte magát.
-Totál bekattant.
-Tssk. Ennyit az újoncunkról - hajolt le a késéért a fickó, én pedig megragadtam a kezét. Mindhárman eszeveszett hátrálásba kezdtek, és kettejük nőies sikítást is produkált a manőverhez, én pedig felálltam, és jó ízzel nevettem a tréfán.
-Na, erre jó a dráma emberek - a haramiák zihálva figyeltek, mintha a szellemtől további terrort várnának, aztán egyszer csak leesett a tantusz, és hogy feloldják saját nyomorukat és szégyenüket, nevetni kezdtek, majd feltápászkodva újra összegyűltek körém, és dícsérték a játékom reálisságát.
-De mást is tudsz ugye, nem csak eljátszani, hogy meghalsz? - kérdezte az egyikük hamarosan, ahogyan az erdő felé haladtunk. Láthatóan elgondolkodott a témán, és akármennyire is elhitte az előző játékot, ő legalább gondolt arra, hogy kétszer senki nem hinné el ugyan azt a színdarabot, főleg nem egy harc kellős közepén. Ő benne megcsillant egy kicsit az ész, míg a többiek a kérdésére ostobán reagáltak, mindössze egy 'he?' csúszott ki egyikük száján.
-Persze. A színészethez sok mást is kell ismerni, tudni kell mászni, egyensúlyozni, esni, ugrani, hogy mindenféle mozdulatot hihetően adjunk elő, ezek mellett persze még ismerni kell különféle csoportok viselkedését, tudni kell eljátszani egy gazdagot és szegényt, egy katonát, tengerészt, gyilkost és kalózt is, ezeket pedig használhatjuk arra is, hogy beilleszkedjünk bárhová, és elhitessük bárkivel amit csak akarunk - az előadásom közen pedig mutogattam mire id gondolok, vetődtem, legurultam egy deszkán, fellépdeltem egy vékonyabb gerendán, majd újra lezuhantam, és elcsentem gyorsan a kérdezőm kését, mutatva ügyességemet, majd játszottam vele, míg a kis közönségem nézte amit előadok. A mondatom végén persze, ahogy elhintettem, hogy mi a legfőbb fortélyom, a kérdezőm ismét gyanakodni kezdett. A szemét az én pillantásomba irányította, mintha azt próbálná meg kinézni belőle, hogy vajon velük is játszok-e. A tőrét lenyhén visszadobtam neki, markolattal felfelé, ő pedig érte nyúlt.

Abban a pillanatban csentem el a másik mellettem álló övéről a tőrt, és egy mozdulattal szúrtam a saját tőrére koncentráló férfi nyakának oldalába, majd elugrottam mellette. A férfi eldőlt min egy zsák, én pedig a kezemben egy véres késsel álltam a két földbe gyökerezett lábú másik férfi előtt. A hozzám közelebb álló automatikusan maga elé tette a kezeit, fegyver nélkül már félt volna küzdeni, míg a másik őt ellökve indult felém. Túl egyszerű volt, csupán el kellett dobnom a kést, hogy a bikaként nekem rohanó mellkasába álljon, és ő a saját felnyársalásába dőljön bele, majd én, aki csak le kellett, hogy hajoljak egy szabad tőrért, végignézhettem ahogy a fegyvertelen férfi akit az előbb a földre löktek, pánikolva rohan az erdő felé...


//Bocsánat a hoszas szünetért. Mostanra jutottam el odáig, hogy rendberakjam magamat a munka mellett az új életemben. Remélem tudom tartani az iramot innentől :) //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silvers Rayleigh
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 118
Regisztráció ideje : 2010. Jul. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Pént. Május 20, 2011 8:00 pm

A küldetés folytatódik! Shabranigdo jelezte távollétét, úgyhogy őt egyelőre NJK-ként kezeljük, később természetesen visszajöhet (és később pótlólag megírhatja a posztokat, ha szeretné).

Mindenki megszabadult a helyi lakosságtól. Azon sem kell meglepődnötök, hogy a híre elég gyorsan elterjed a szeméttelepen - persze tudtotok nélkül -, és így senkivel sem találkoztok. Egészen addig, amíg...
Gyaloglás közben először is meglátjátok egymást, de néhány őrjáratot is - nem haditengerészek, hanem a királyság saját katonái. Annyit ki tudtok venni, hogy nincsenek jókedvükben, és a mögöttük gyalogló, láncra vert csürhe magáért beszél. Ha nem akartok erre a sorsra jutni, próbáljatok meg elrejtőzni! Amennyiben ezt nem teszitek meg, minden teketóriázás nélkül a többiekhez csapnak titeket. Ha ellenálltok, néhányan elhalálozhatnak közülük, de végül ők nyernek, és ugyanaz az eredmény.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fuyuma Sadoishi
Kalóz
Kalóz
avatar

Hozzászólások száma : 20
Regisztráció ideje : 2011. Mar. 25.
Kor : 26

Karakter Információ
Tapasztalat:
370/8000  (370/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: 20.000 ßeli

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Szer. Jún. 22, 2011 4:52 pm

Az álmosságnak hála komótosan sétáltam továbbra is áhított célom fele, ami az erdő volt. Szerencsémre a három akadékoskodó idegbetegen kívül nem láttam senkit sem, tehát békésen menetelhettem.
~Ha nem egy szemétlerakón lennék, akkor itt helyben bealudnék, ez is biztos.~
Már nem voltam túl messze az áhított helyemtől, amikor a szemem sarkából megláttam valakit. Felé fordultam, hogy jobban megnézhessem magamnak, de egy szedett-vetett ruházató kölyök volt csak... Legalábbis első ránézésre. Mögötte egy mozgó hegyet pillanthattam meg a távolban, aki az arányokat nézve volt vagy három méter, ha nem több!
~Mit keres egy hegyomlás egy szeméttelepen? Itt nincs is hegy! Habár... Szívesen megnézném a testfelépítését belülről is!~ vigyorodtam el gondolataimnak hála, hogy ismét valami újat tanulhatok, ám ezt a gondolatmenetet lánc csörgése szakította félbe.
Amikor a hang irányába fordultam elég érdekes látvány tárult elém: vörös ruhás alakok, kiknek vagy puska volt a hátukon, vagy kard volt az oldalukon, mögöttük pedig libasorban láncba vert emberek.
~Na, meg vannak a helyiek a láncokon! De ki a franc ez a sok vöröske? Mondjuk nem mintha túlzottan érdekelne, vagy netán érintene.~ vontam vállat, majd folytattam a sétám.
Sajna nem túl sokat haladtam, amikor egy hangra lettem figyelmes.
-Álljon meg, el van fogatva! - jött mögülem a mély és magabiztos hang.
-Mi van?! Elfogatva?! Mégis mi a francért? Vagy nem szabadott volna bántani a korábbi hármast? Bocs érte akkor. - mondtam ami először eszembe ötlött, ám nagyon messze jártam az igazságtól.
-Korábbi hármast? Maga mégis miről beszél? Azt mondom, hogy el van fogatva, szóval legyen jó fiú, és jöjjön velünk önszántából. Ne kelljen erőszakot használnunk!
-Még mindig lövésem nincs, hogy miről hadobálsz vöröske. Épp aludni akarok végre egyet ebben a rohadt erdőben, erre mindenki megállít folyamat mindenféle hülyeség miatt... Komolyan elegem van már! - magyaráztam, közben pedig a férfi elkezdett sasszézni felém.
-Azt akarja bemesélni, hogy nem ide való? Ezt a dumát nem fogom bevenni, felejtse el... De ha nem jön önszántából, majd rásegítek! - mondta, majd nekem esett puskatussal.
Az ütés elől kiléptem, majd reflexszerűen állkapcson vágtam, aminek hála érezhetően kiugrott az a helyéről. Miközben a hirtelen esemény, és a kiugrott állkapocs miatt sokkhatás alatt volt behúztam neki még kettőt, a másodikkal pedig az orrnyergét is eltörtem. A férfi mögött megláttam egy másodikat is, aki karddal próbált meg nekem támadni, ennek elkerülése végett pedig megfogtam a férfit a vállánál, és az újonnan jöttnek löktem. Az megfogta a hirtelen jött embert, ahogy vártam, így páros lábbal rúgtam mellkason a törött orrút, ám mindketten hanyatt estek. Hirtelen egy puska dördült el, aminek a tölténye nem repült el túl messze az arcomtól. Egy törött üveg ott hevert tőlem nem messze, azt felkapván pedig gyors a lövés irányába dobtam, ami felszántotta a férfi arcának jobb felét. Éppen fel akartam állni, amikor egy hirtelen ütést éreztem a hátamon. Az ütésnek hála vissza is görnyedtem, hátrafordulván pedig egy újabb puskás férfit láttam, aki másodjára az arcomba vágta a puskatust. Miközben az ütésnek hála nem tudtam nagyon mit reagálni gyorsan csattant a kezeimen és lábaimon a lánc, majd ott találtam magam a sor végén a láncravertek között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zoel Taffy
Kalóz
Kalóz
avatar

Hozzászólások száma : 9
Regisztráció ideje : 2011. Mar. 29.

Karakter Információ
Tapasztalat:
210/8000  (210/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: -

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Szer. Jún. 29, 2011 11:50 am

A kis jelenetemet követően csend ült a környékre én meg szinte kilátások nélkül vágtam neki az erdőbe való sétának. Nem kellett, csak pár perc, viszont és a helyzet ismét változott, egy jókora tag tűnt fel nem sokkal mellettem, majd egy szikár fickó az erdő felé, előttünk. Nem volt ötletem, se akarásom kivárni mi történhet megint, így levetettem magamat a földre. Látszólag egyikük se vett észre, azonban ez talán csak részben volt igaz, mivel egy jókora csapat tűnt fel a szeméthalmok fölött szorgos menetben. A menetet az itteni erők vezették, és olyanok alkották, akikből kettőt eltettem láb alól -a látkép nem lepett meg, és nem is akartam csatlakozni, viszont az egyenruhára fájt volna a fogam...

Kapóra jött az alak, aki velem volt szemben és nem bukott le elég korán, úgy mint én és a nagy darab fickó, és az őrjárat így elővette magának.
-Álljon meg, el van fogatva!
-Mi van?! Elfogatva?! Mégis mi a francért? Vagy nem szabadott volna bántani a korábbi hármast? Bocs érte akkor - úgy tűnik fickó is túlélt pár pancsert, és ő sem éppen tapasztalt erre.
-Korábbi hármast? Maga mégis miről beszél? Azt mondom, hogy el van fogatva, szóval legyen jó fiú, és jöjjön velünk önszántából. Ne kelljen erőszakot használnunk!
-Még mindig lövésem nincs, hogy miről hadobálsz vöröske. Épp aludni akarok végre egyet ebben a rohadt erdőben, erre mindenki megállít folyamat mindenféle hülyeség miatt... Komolyan elegem van már!
-Azt akarja bemesélni, hogy nem ide való? Ezt a dumát nem fogom bevenni, felejtse el... De ha nem jön önszántából, majd rásegítek! - a harc el is kezdődött, a fickó pedig kifejezetten ügyesen harcolta ki magát jó pár katona közül, de az előnye nem tartott sokáig, ahogy egyre többen lettek körülötte, egyszer csak lebukott a vörös zubbonyok között.
Ezt az időt használtam, hogy a kést ami nálam maradt a hozzám legközelebb álló katona hátába dobjam, majd meg se várva az eredményt buktam le és simultam a mocsokba. Tudtam, velem ellentétben a hatalmas darab fickó erre képtelen, és ha ő is harcba keveredik, akkor talán nem tűnik fel majd egy gyors szerepcsere...

Az ötlet pedig elég jól sikerült, az első fickó éppen ájultan feküdt, amikor a késemre reagálva a kutató szemek felfedezték a hatalmas fickót, és pár lövés is eldördült, de az izompacsirta pillanatok alatt kiiktatott egyet-kettőt a katonák közül, majd továbbrontva megismételte volna, ha nem állította volna meg pár golyó. Egyértelműnek tűnt, hogy a testében nem tehettek túl nagy kárt, de a golyó ütötte seb nem is feltétlen halálos, a legnagyobb kárt a becsapódás sokkja okozza, ami még egy ilyen testet is megállít előbb utóbb.
A káoszban persze a rabok is esélyt láttak a menekülésre, de őket az őrök már pár másodperc alatt lerendezték, pár közülük holtan hullott össze, a katonák pedig lihegve, zihálva, vérezve fogták őket közre. Én közben arrébb vontam az egyik katonát, aki egyértelműen törött, groteszk nyakkal feküdt nem messze tőlem, és a ruháit magamra kapkodtam.
A felbukkanással vártam még, hagytam, hogy a csapat a maga módján rendeződjön, és az őrök mindenkit talpra rángassanak, majd amikor a menet elindult, felpattantam, és a végéhez lépdeltem, az arcomba húzott sisakkal, az arcomra kent elmaszatolt vérrel, és puskával a kezemben, hogy ugyanazt az ábrázatot keltsem, mint a többi jelenlegi "társam..."


[Elég egyszerűre sikerült. Megint költözöm, megint hacacáré, most ilyen az életem, bocsi.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silvers Rayleigh
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 118
Regisztráció ideje : 2010. Jul. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Hétf. Júl. 18, 2011 9:13 am

Sadoishi rabláncon, Zoel pedig az őrök között. Nagyjából egy órát kell itt töltenetek, míg a menet vissza nem indul a városba.
Sadoishi egy eligazításon vehet és vesz részt a város közepén.

- Csőcselék. - bömböli a sorban álló raboknak egy tagbaszakadt őrmester. - Így kell összefogdosni mindenkit, ahelyett, hogy hálát adnátok, hogy ilyen lehetőség adódott az életetekben! Hitvány életetek értelmet nyert azzal, hogy besoroztunk titeket a sziget hadseregébe! Két hónap múlva már a várost fogjátok őrizni a hozzátok hasonló söpredéktől! - Itt végre egy nagy levegőt vesz, és lassan leereszt paprikavörös arca.
Néhány percen belül már egy kiképzésen vagy, puskával a kezedben. Szökésre egyelőre nem gondolhatsz, hiszen legalább öt katona jut minden egyes rabra. Viszont az egyikük hogy, hogy nem, épp Zoel. Mikor elkezdődött a dulakodás, megfigyelhetted, hogy ő nem igazi katona. Bemárthatnád, de így meghiusulna a legkézenfekvőbb szökési lehetőség.
Zoel, neked nincs lehetőséged elslisszolni a többiektől, hiszen beosztanak téged is a kiképzésre őrnek. Nem veszik észre, hogy te nem közéjük való vagy.
A kiképzés végefelé Fuyumának sikerül szót váltania Zoellel, így ha akartok, ha nem, kénytelenek vagytok együttműködni a megmenekülés érdekében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fuyuma Sadoishi
Kalóz
Kalóz
avatar

Hozzászólások száma : 20
Regisztráció ideje : 2011. Mar. 25.
Kor : 26

Karakter Információ
Tapasztalat:
370/8000  (370/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: 20.000 ßeli

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Kedd Júl. 26, 2011 1:42 pm

Külső szemszögből rosszabb lehetett a helyzetem, mint egy kutyáé, mert ott a lánc mindkét végén csak egy-egy élőlény van, és nagyrészt élvezik is az együtt töltött időt, nem úgy, mint most nálam... Elég rossz érzés volt így láncraverve a sok csürhével mászkálni, miközben ezek a pöffeszkedő egyenruhás majmok kísérgetnek minket. Hányni tudnék legszívesebben ezektől a keménykedő hülyéktől, bár a láncra vertek sem voltak szebbek. Amelyik valamit mondott az őröknek az helyben kapott egy-kettőt puskatussal, ha szerencsétlen volt, ha szerencsésebb akkor csak ököllel.
~Meg kellene lépnem, csak hogyan, ez itt a kérdés... Mivel nem igazán a kaput veszik célba egyelőre, szinte biztosra vehetem, hogy szednek még embereket. Amikor ritkásabban vannak az őrök, akkor talán van esélyem.~ morfondíroztam a dolgon, ám sok időm nem volt, hamar be is jött amit vártam, újabb kiszemeltek.
Ezek sem akarták maguk csak úgy odaadni a vöröskéknek, így hát jópáran odamentek, hogy egyszerűbb legyen mindenki dolga, és ezt éreztem én lehetőségnek. Igyekeztem volna el, ám alig haladtam pár métert, egy tompa ütést éreztem a nyakamon és térdre rogytam. Egy pillanatra elsötétedett minden, de szerencsére nem vesztettem el az eszméletem, majd felnézvén egy kissebb hegy méretű embert pillantottam meg mögöttem.
-Ne hidd, hogy olyan könnyen megszökhetsz innen, te kis féreg! - vigyorgott rám, majd kaptam mégegyet tőle, szerencsére immáron csak ököllel.
~Ez meg hogy a rákba került mögém?!~ próbáltam agyalni, ám ez az ütlegelés amit folyamat kaptam eléggé eltompította az agyam.
Szükési próba sikertelen sajnos, és hamar a sorban találtam magam, néhány új "társsal" egyetemben. Egy ideig vezetgettek minket körbe, amíg ismételten pár fej elő nem bukkat a szeméthalmok között. Az időérzékem teljesen elvesztettem, az érzékeléseim teljesen eltompultak, de normálisan megropogtatni magam így leláncolva nem tudtam volna, bár ez izgatott akkor éppen talán a legkevésbé. Újabb őrlétszám csökkenés, hála a szemétdombos emberkéknek, ám most mások mentek. Csak a sor végén lévő, teljesen beöltözött tag volt az, akit először is láttam.
~Ő a végső mentsvár, ha szökés van, avagy...?~ kezdtem volna agyalni, miközben méregettem a helyzetet, ám a mögöttem lévő rab megszakította a gondolatmenetem.
-Úgyse tudsz megszökni innen, felesleges méregetned a helyzetet. Ha legalább egy nagydarab erős férfi lennél csak-csak, de egy ilyen kis vézna hülyegyerek... Ugyan már, még viccnek is rossz vagy. - köpött egyet a lábam elé.
-Mondja az, aki csak várja a végítéletet. Előbb nézz szét magadban, kis nyomorék, mielőtt engem kezdesz el szídni. Ilyen fejjel én röhögve vagdostam volna össze magam! - szóltam vissza, amire persze jött a következő lenéző tekintet tőle, egy újabb köpés kíséretében, ami immáron az arcomon landolt.
Nekem ennél több itt már nem is kellett, elég tompa voltam ahhoz, hogy kiengedjem magamból a szadizmusom. Jobb könyökömmel megigazítottam kissé az állkapcsát, majd a bilinccsel visszahelyeztem nagyjából eredeti formájára, harmadszor pedig megfejeltem, amire az orra nagy eséllyel meg is repedt, na meg a vér is elkezdett persze az orrából ömleni. Ennél többet sajnos már nem tudtam tenni a sráccal, mert az hanyatt esett, mire pedig utána vetültem volna egyből rásegítettek az őrök puskatussal.
Kissebb ütlegelést követően szinte vonszoltak tovább, persze miután csak rácsukták ezt a kör embert is a társulat végére. Némi séta jött itt még, nagy eséllyel keresték az áldozatokat, ám senki nem volt, így hát végezetül irány vissza a városba. A vároban nézelődök pislákoltak ki az ablakokon keresztül kissé félve, amíg be nem értünk egy nagyobb térre a településen, ahol már egy nagydarab, tagbaszakadt férfi várt minket.

-Csőcselék. Így kell összefogdosni mindenkit, ahelyett, hogy hálát adnátok, hogy ilyen lehetőség adódott az életetekben! Hitvány életetek értelmet nyert azzal, hogy besoroztunk titeket a sziget hadseregébe! Két hónap múlva már a várost fogjátok őrizni a hozzátok hasonló söpredéktől! - ordibálta, mintha nagyothallóknak, de talán inkább süketeknek próbálna beszélni.
~Hálásnak, hogy megtudtam, vannak még ilyen nyomorékok a világon? Hiába vagyok kíváncsi az emberi testtel kapcsolatban, nem akarok agy nélküli testeket felnyitogatni csak úgy...~ tettem a mondandóhoz magamban a kommentárt.


<Folytatás megbeszélés után.>


A hozzászólást Fuyuma Sadoishi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 26, 2011 1:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zoel Taffy
Kalóz
Kalóz
avatar

Hozzászólások száma : 9
Regisztráció ideje : 2011. Mar. 29.

Karakter Információ
Tapasztalat:
210/8000  (210/8000)
Pénz: 50.000 ßeli
Vérdíj: -

TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   Kedd Júl. 26, 2011 1:46 pm


A beolvadásom sikeres volt, így a többi fakabáttal együtt mozogtam az új célom felé, ami... Nem tudtam mi volt, de a jelenlegi helyzetemben nem volt vesztenivalóm. A menekülés nem működött, a rabok zendítése pedig esélytelen volt. Többségük sehol sem volt akaratánál, sokukat már össze vissza vertek, legtöbbük pedig annak is örült, hogy élt még és az összehugyozott gatyájuk se érdekelte őket többé. Szánalmas társaság volt...
Kivéve egyet, aki inkább eszelős volt. A cingár alak, akivel majdnem összefutottam, és akinek a helyzetemet köszönhettem (talán, és persze a magam esze mellett) nem tűnt félősnek, sőt mondhatni nem is volt olyan érzéke ami megállította volna. Folyton a körülötte levőket szidta és pocskondiázta, néha egy rugással is megtoldva, majd amikor a menet egy másik gueráló bandába akadt, azonnal a peremhez ugrott, hogy kislisszanhasson. Az őrök élvezettel taposták meg majd verték eszméletlenre a puskatussal, és amint a menet újra felállt már őt is felrángatták az újak mellé. Ő persze azonnal nekiugrott a következő célpontnak, vaktában, az éppen elfogottak egyikének, akivel talán ha egy-egy mondatot szóltak egymáshoz. Az illető pár másodpercnyi heves társalgás után kidőlt, a vadócunk pedig újabb, és érezhetően frusztráltabb verés után elernyedten dőlt el újra.
A városban alig meneteltünk, amíg egy hatalmas térre nem értünk ahol is egy fickó várta a bandát ölbe tett kézzel és olyan tekintettel, mintha egy rakás csótány rajzana előtte.

-Csőcselék. Így kell összefogdosni mindenkit, ahelyett, hogy hálát adnátok, hogy ilyen lehetőség adódott az életetekben! Hitvány életetek értelmet nyert azzal, hogy besoroztunk titeket a sziget hadseregébe! Két hónap múlva már a várost fogjátok őrizni a hozzátok hasonló söpredéktől! - A magasan zengő mondatokat a tiszt eltünése követte, mivel besétált a hatalmas épületkomplexum kapuján, ahová aztán a mi tömegünk is besorolt. A kapukon belül egy hatalmas, magas falakkal körbevett udvaron találtuk magunkat, a falakon pedig minden méteren őrök álltak.

Egy pillanatig az ösztöneim azt kiabálták, innen nincs kiút, azonban a kezemen tartott puska megtartotta a lélekjelenlétemet, és trappoltam tovább a vöröskabátosok között. Pár percen belül a kiképzőtéren voltunk, újabb falak mögött, így már esélyem sem volt kislisszanni sehol, a besorozandó újoncok pedig szorgosan nekikezdtek az utasítások végrehajtásának. A motiváló tényezők között ott voltak a véfolltok a salakon, és egy félreeső sarokban pár fejbelőtt hulla is.
Csak órák múltán mertem elhagyni a posztomat, amikor a mi csapatunkból már sokat ritkítottak, és csak a java maradt az erőnléti felmérés végéhez közeledve, vagy azok, akik a gyengélkedőnek csúfolt félig nyitott sétorban voltak az idehozataluk óta. Érdekes volt, hogy a cingár őrült még mindig talpon állt - nem is egyszer végigszaladt a hátamon a hideg, amikor tudtam, hogy keresi a pillantásomat.
Igyekeznem kellett. Amikor végre kijutottam az edzőtérről - az egyik tiszt akadékoskodva tartott fel mindahányszor előbb akartam megszökni, és minden indokomat, a "sebeimet" és a véres külsőmet is, leszarva visszaparancsolt a többi őr közé - már esteledett és a börtön is keésé volt zsúfolt. Tudtam, hogy ilyenkor a kevesebb aktivitás miatt még kisebbek lesznek az esélyeim ha köre akarok járni, vagy be akarok törni valahová, így szaporára fogtam a lépteimet. Nem is tudtam hovy megyek, így csak nehezebb volt szemenézni azokkal, akik velem szeme jöttek a folyosókon.
A szerencse viszont felkarolt, két őr sétált el az egyik folyosón kigombolt kabátokkal és törölközőkkel a nyakukban, majd be is fordultak egy ajtón. Utánuk siettem, és az EÜ bejératban találtam magamat. Egy kiseb foyosón voltam, ahonnan több zuhanyzó és mosdó nyílt, illetve az egyik ajtó egy orosi szobára nyílt. A felismerés és a nedves talaj kombójától majdnem elzuhantam, aminek az let a vége, hogy a két előbbi őr szénakozó arccal nézett vissza rám a zuhanyzó ajtajából.

Tökéletes alibi, hogy elrejthessem az arcomat - gondoltam, és az orvosi szobában gyorsan megmosakodtam, majd a fél arcomra feltekertem egy gurigányi gézt, aztán egy kis alkohollal kimostam a kabátot is. Öt perc múlva már frissebben és tisztá fejjel indultam neki a keresésnek, vajmi kevés szerencsével. Ahogy kiléptem az ajtón a főfolyosóra egy tiszt szólítot meg, és azonnal munkára is parancsolt - a konyháról kellett kitolnom a raboknak szánt konténert, ő pedig felügyelte a műveletet, azaz inkább csak nem akart a munka dolgosabbik végével foglalkozni.
Amíg én a konténert toltam, ő ellazázott mellettem, majd a cellák folyosójára érve betért az őrszobába egy kartonért, amin egy hosszas lista volt. Amíg ő a szobában kereste ki a papirokat, én végigmértem a helyet, és megkerestem a kulcsok helyét. Aok nem voltak szem előtt, így gyorsan végignéztem a bútorokon, közülük pár gyanúsan tömör és egyszerű jellegű volt, valószínűleg zárt kabinok.
Éppen amikor kihúztam a fejemet az ajtó nyílásából érkezett meg az első zaj. Valaki hangoskodni kezdett, ami aztén ordítása csapott át, és pillanatok alatt az egész folyosón rácsok csapódtak, kiáltások szálltak mindenfelé, és megjelentek az őrök is minden irányól.
- Mi van már megint?! - A tiszt kicsapta az egyik szekrényt, majd egy kulcskarikát megragadva kirontott a szobából, és magával intett. Mosolyogva követtem, es amint az elso cellanal jartunk, a puskam mar a kezemben volt, majd mintha csak ellenoriznem es felkeszulnek a rabokkal valo kegyetlenkedesre, felemeltem. A tiszt egy fel pillantast vetett ram, majd robogott volna tovabb, de elesett.
Amint elvette rolam a tekintetet a puska csove a tarkojara fordult es a borton zaja ket hatalmas, visszhangzo dordulessel nemult el. A tiszt dobbent arccal bukott elore, en pedig kovettem, es felig rajta landoltam, mire az orok, akik mar a folyoson voltak, remulten fordultak az osszeesett paros fele, de keson. A tiszt kezeben levo kulccsomot a testere vetodesem soran megragadtam, es a rank bamulo raboknak bedobtam a cellaba, mikozben az ujjamat, igen csak jelentosegteljesen az ajkaimra szoritottam. A kulcsert kapo rab pedig szerencsere felfogta a jelzest, es azonnal elsuvasztotta a kulcsot, es tarsaival vadul vigyorogva kezdtek el hangosan rohogni a parosunkon.
Nekem mar csak egy dolgom volt hatra, es gyorsan elohuztam a kesemet az ovembol magam alatt, hogy egy par mely sohajtassal erot vegyek magamon, es a balomba szurjam azt. Nem is tompitottam a feltoro fajdalom hangjait, mivel a serules egyebkent se volt olyan merteku, amivel megjatszhattam volna, hogy azonnal elajulok. Visszacsusztattam az ovembe a kest, majd megprobaltam feltapaszkodni, es felultem, de ra kellett jonnom, hogy a seb tul mely lett, es pillanatok alatt elszedultem, majd elajultam a vervesztesegtol...

Kesobb ebredtem, egy erosen megvilagitott szobaban, es csak egy beszelgetes halkan felem szurodo hangjait hallottam.
- A sebe nem puskabol valo, hanem szurt, es a kotesei alatt se volt komoly serules...
- Ebressze fel, ki akarom kerdezni.
- Nem lehet uram. Tul sok vert vesztett. Ha tul koran keltem fel, lehet hogy csak ujra elajul.
- Azonnal szoljon, ha felebred. Hagyok itt ket ort, addig folytassa a munkajat az ormesteren...
- Ertettem uram. - Leptek, majd ajto csapodasa hallatszott, es a szobara csend ulepedett. Az orvos par csendes lepes utan visszatert a masik asztalhoz, es folytatta a munkajat, en pedig szepen lassan ereztem egyre es egyre jobban magamat. A latasom visszatert homalyos remegesbol normalisba, es az izmaim is egyre masra valaszoltak a vizsgalodo parancsaimnak.
Felultem annyira hangtalanul, amennyire csak tudtam iranyitani magamat, es ahogy szamitottam is ra, szedulten tengodtem par pillanatig. Az orvos nem adta jelet, hogy eszrevett, igy amint jobban lettem, azonnal ki akartam venni a karombol a katetert, de ehelyett kieresztettem magambol egy fajdalmas sohajt.
- Ne keljen fel, az veszelyes - szolt, es hozzam sietett. A karjai kozott tenyleg nem tudtam mit tenni, es o konnyeden visszarakott az agyba, majd a fejem folott logo zacskohoz nyult, hogy belevezessen egy fecskendonyi szert. Mielott vegzett volna azonban, a kezemben tartott kateter tujet kihuztam magambol es kinyultam vele a takaro alol, es belevagtam a lababa. A masik kezemmel atfogtam a labat, nehogy elrantsa magat, de erre mar nem is volt szukseg, o csak csodalkozni volt kepes, majd elhomalyosulo tekintettel rogyott ossze a padlon.

Kaptam egy kis idot, amit arra hasznaltam, hogy normalisan feloltozzek. A nem sokkal mellettem fekvo ormester ruhait szedtem ossze, es kimostam az egyik csapnal, majd azonnal magamra is vettem mindent. Mivel fegyverem nem volt osszeszedtem az osszes nagyobb kest es sziket, es azokkal a zsebeimben leptem ki az ajton.
A ket or zavart tekintettel nezett ram a gyengelkedo varojaban, lathatolag nem szamitottak ra, hogy a halottnak hitt ormester fog kijonni az ajton, de a csodalkozason tul nem is hagytam idot nekik, a kezeimet sorompokent csaptam ki a ket oldalamra, es a bennuk levo szikek melyre vagodtak az orok mellkasaba, majd a kovetezo mozdulatommal magam fele huztam azokat, az orok pedig zsakokkent vagodtak el. Nem biztam a szerencseben, es azonnal felforditottam oket, hogy minel kevesebb vert hagyjanak a padlon, majd behuztam oket az orvosi szobaba. Odamentem az orvoshoz is, ujra, es a biztonsag kedveert leszurtam ot is, majd a kulcsait es a nevtablajat is elvettem, es elokerestem egy papirt es egy gyors uzenetet irtam ra.

Az orizetesnek az egesz ejszakara elegendo altatot es nyugtatot adtam
illetve bezartam a szobat. Szigoruan tilos kinyitni az ajtot!
Az ormester testet az itt allomasozo orokkel szallitmanyozom el a hullahazba.
Doctor J S Mulholland
Amint ezzel vegeztem, a takaromat benedvesitve kileptem az ajton es feltakaritottam a ket vercsikot, majd magamat utoljara megtoroltem es vegul az ajtot bezartam a kulccsal, es egy utolso ihlet nyoman felig kihuztam a kulcsot a zarbol es letortem, majd visszanzomtam a csonkot a zarba, a kulcsokat pedig zsebre raktam es szigoru leptekkel kiviharzottam a szarnybol, hogy pont belefussak egy erkezo fegyveres brigadba akik a lazadas leveresere siettek.
- Ormester, mi a helyzet - kerdezte az osztag vezetoje, en pedig keszsegesen eligazitottam oket.
- Eppen a barakkok szarnyabol jottem, oda is beszoktek paran, azonnal menjenek, siessenek! - a hatarozott parancsra a csapat rohamleptekben megindult, en pedig nem tudtam megallni, elvigyorodtam, ahogy kileptem az intezet hatalmas kapujan...

//Bocs az angol billentyuzetert, remelem legkozelebb mar magyaron tudom megirni.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Gray Terminal   

Vissza az elejére Go down
 
Gray Terminal
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Peterson Gray

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
¤ MugiwaraDarkBB ¤ :: Játéktér :: East Blue :: Dawn Island-
Ugrás: